Hírek

| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |

Balatonföldvárról jövök

Balatonföldvárról jövök

A Vidovszky-levelezőlistáról elfogtam egy levelet, mondaná Kern András… Alább olvasható az a bizonyos levél, amelyet László Ferenc küldött Kolozsvárról.

„Kedves Vidovszkyk!

Balatonföldvárról jövök, ahol az idei Földvári Napok című rangos rendezvény két hatvanéves zeneszerző, Eötvös Péter és Vidovszky László előtt tisztelgett. Bár már a tavalyi Napokkal kapcsolatban is fölvetettem, hogy nem szerencsés dolog egyazon rendezvényt két személyiséghez kötni (Ligeti György és Jeney Zoltán volt a két ünnepelt) és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, boldogan mesélem el, hogy Jánosunk sikerét nem homályosította el az Eötvössel való társítás. «Előadások Vidovszky László műveiről» gyűjtőcím alatt három nagyon magvas és magas színvonalú felolvasást hallottunk: Mácsai János: V. L. gépzongora-darabjairól, Szitha Tünde: Schroeder halála, Alan Williams: Vidovszky «csendje» - a csend fogalma Vidovszky műveiben. (A jó brit megtudhatta valakitől, hogy nem tudok angolul és a kedvemért magyarul beszélt, kitűnően.) Élő előadásban hangzott el a Zwölf Streichquartette (2000) című sorozat és a Nárcisz és Echo című kamaraopera (1980-81). A nagylelkű Zeneműkiadó minden érdeklődőt megajándékozott az első mű partitúrájával, így jól felkészülhettünk meghallgatására. (Azt viszont János nem engedte, hogy a hangverseny közben is a partitúrát bújjuk: elolttatta a nézőtéri lámpákat.) Az opera után a közönség úgy ünnepelte a zeneszerzőt, mint aki nemcsak tudja, hanem érzi is, hogy az egy korszakos remekmű, akárcsak a Schroeder halála, amely ugyan csak részleteiben hangzott el, de amelyről Szitha Tünde igencsak meggyőzően magyarázta el, amit mind tudunk, hogy micsoda áttörést jelentett annak idején. Szépsége, aktualitása mitsem fakult azóta.

A Földvári Napok az idén Keserü Ilonát hívta meg kiállító művésznek. A helyiség méreteihez igazodóan kicsiny, de gazdag képanyagban Ilona ismert toposzainak új meg új, szebbnél szebb megtestesüléseit szemlélhettük. Fő helyen állott a kivétel: «Vida» düreri akríbiával megrajzolt arcmása (ceruza).

Emma is ott volt és örvendett szülei sikerének.

Kaptam Ilonától egy gyönyörű képet. Még keressük a helyét a közönségesen átjáró szobának hívott ebédlő falán. Már-már Vidovszky-Keserű szobának is lehetne hívni, mivel két Vidovszky- és immár három Keserü-kép díszíti.

Szeretettel,

Ferike, Feri és Feri bácsi”

Németh Ákos Ferenc
(2004. június 25.)

Nyomatótbarát verzió