Hírek

| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |

„Krisztusban legyen ifjúvá az ifjú Erdély”

Prof. Dr. Juhász Tamás előadása: László Dezső a Református Theológiai Fakultás magántanára

Juhász Tamás

„Krisztusban legyen ifjúvá az ifjú Erdély”

László Dezső a Református Theológiai Fakultás magántanára

László Dezső 1938-ban lett teológiai magántanár. Magántanári dolgozata Az anyaszentegyház élete és szolgálata címen jelent meg. A tudományos fokozat feljogosította arra, hogy rendszeres tanfolyamokat tartson a kolozsvári Református Theologiai Fakultáson, amit 1938-1940 között, három éven át meg is tett. A következő négy évben viszont a fakultás Értesítőjében ezzel a megjegyzéssel jelent meg neve a magántanárok sorában: „Ebben az évben nem tartott előadást.” A megjegyzés magyarázata egyszerű: László Dezső 1940 márciusától a Farkas utcai gyülekezet lelkipásztora lett, majd ugyanazon év őszétől országos közéleti feladatot is vállalt, mint országgyűlési képviselő. Megnövekedett más irányú elfoglaltságai miatt nem maradt ideje a tanításra. 1945 után pedig másképpen változtak a csillagok felettünk. Magántanári munkásságának jelentőségét abból a sajátos kapcsolatból kell értékelnünk, amellyel László Dezső a kolozsvári teológiához kötődött.

Az első hét év a kolozsvári teológián

1922-1926 között végezte el a négy évfolyamot, a következő évben Skóciában tanult. Visszajövetele után három hónapig Medgyesen volt segédlelkész, majd 1927 őszén Tavaszy Sándor, a Fakultás akkori igazgatója szeniornak hívta be. A teológiai szenior a hallgatók tanulmányi vezetője és nevelője volt, s egyben az igazgató titkára is. A feladat rend szerint egy évre szólt, ő két évig viselte ezt a tisztséget. A Glasgow-ban töltött évvel együtt összesen hét évig volt a Fakultás diákja. A szeniori hivatalra diákévei alatt tanúsított jó előmenetelével, de még inkább közösségszervező munkájával szolgált rá. Az ő esetében a közösségszervezés nem pusztán a Teológián működő önképzőkörökben való jó forgolódást jelentett, hanem azt, hogy új diákköröket alapított, a korábban meglévőket pedig lendületesen megújította, a világ felé nyitotta. Tagja volt az ún. Diákpresbitériumnak, a Theologus Körnek, az Ifjúsági Keresztyén Egyesületnek, az ő idejében szervezték meg az egész hallgatóságot mozgósító teológus-bibliaköröket. Már kezdő hallgatóként a Becsületügyi Bíróság, a diákság saját fegyelmi testülete tagjává választották. Diákvezető és szeniori tevékenysége két úton készítette elő későbbi vallástanári, majd magántanári szolgálatát.

1. Az első út az erdélyi fiatalok minél szélesebb körű szervezeti összefogásához és mozgósításához vezetett. Az összeomlás után építeni-építkezni kellett. Az 1920-as évek elején nehéz körülmények fogadták a kolozsvári teológiára beiratkozókat. A földszinti tanári lakások egy részét román katonatisztek rekvirálták, a második emeletet 1929-ig a román államvasutak igazgatósága foglalta le, az I. emeleti lakószobákban pedig a CFR-tisztviselők kurzusait tartották. E miatt a tanárok a megmaradt két lakáson voltak kénytelenek osztozni, a körülbelül százfős diákság (fele tanárjelölt volt!) összezsúfolódott a megmaradt internátusi helyekre és az egyik tanterembe. Ősszel minden bentlakó diák - a kötelező díjakon kívül - jelentős mennyiségű házi élelmiszert is hozott magával a konyha számára. A szerény konviktusi díj, lakbér és tandíj mellett az egyház magánadományokat és gyülekezeti segélyeket volt kénytelen gyűjteni tanári fizetésekre és a szegény sorsú diákok támogatására. Ilyen körülmények között az ifjúság közötti építő munkára, egyéni képességei, szülőföldjéről és családjából hozott indításai, s a kolozsvári teológián tanáraitól és idősebb társaitól kapott példa alapján, László Dezső kiváltképpen alkalmasnak bizonyult. Arra törekedett, hogy a teológusok segítségével megszólítsa és megszervezze nemcsak az egyetemétől megfosztott, nehéz körülmények között tanuló főiskolás ifjúságot és a felekezeti gimnáziumok diákságát, de az ipariskolás tanulókat és munkásifjakat, valamint a falusi fiatalokat is. Néhány, később ismertté vált - idősebb és ifjabb - tanulótárs nevét ragadom ki a korabeli diáknévsorokból, jelezve, László Dezső munkatársi közösségét olyan kortársak alkották, akik változatos életpályákon ugyan (van köztük kínai misszionárius és erdélyi nagyvárosi misszionárius, vallástanár, teológiai professzor, földbirtokos, arisztokrata, író, nyelvész, irodalomtörténész), de mindnyájan elkötelezett, tudós népnevelők lettek: Babos Sándor, Bíró Mózes, Csekme Ádám, Dávid Gyula, Olajos László, Varga László, Ady Elemér, Horváth Jenő, Nagy Ottó, Borbáth Dániel, Sass Kálmán, Szabó T. Attila, báró Kemény János, Kiss Béla, Kristóf György, Zágony Anna, Kozma Tibor. Ez a munka különösen hatékony volt 1927-1929 között, amikor két éven át szeniorként a Fakultáson élt és dolgozott, de az IKE utazó titkáraként építhette a teológus ifjúság között és a vidéki fiatalok között a kapcsolatot. A munka legfőbb kerete az egyre növekvő Ifjúsági Keresztyén Egyesület volt, eszköze pedig a teológián, a kollégiumokban és vidéki egyházközségekben szervezett bibliakörök, valamint konferenciák, kirándulások, nyári táborok, falujárás volt. A szerteágazó munkában az elméleti alapozás, a kezdeményezés és az irányítás Imre Lajos teológiai tanár kezében volt, aki mellett hasonlóan nagy szerepet vitt Tavaszy Sándor és Makkai Sándor is. László Dezső tőlük tanulta a legtöbbet, mellettük nőtt a harmincas-negyvenes évekre az erdélyi református ifjúság egyik legismertebb lelki-szellemi vezetőjévé.

2. A másik út a teológiának, mint egyházi elkötelezettségű tudománynak az 1920-as években történt gyökeres átalakulása. Új, a kisebbségi helyzetben az igehirdetés, a gyakorlati egyházi munkák és a népnevelés terén váratlan erőforrássá váló teológiai irányzat terjedt el az erdélyi református és evangélikus teológiában. Új reformátori teológiának nevezték, amely Barth Károly, 1924-1936 között Németországban tanító, svájci teológus nevéhez kötődött, s nálunk Tavaszy Sándor, László Dezső teológus-példaképe tette leghamarabb magáévá. Három tétellel jellemezhető az új irányzat: 1. A teológia: tudomány, de a helye nem a tudományegyetemen, hanem az egyházban van. 2. Az egyházi teológia legfőbb forrása maga a Biblia mint Isten szava - éppen úgy, mint az igehirdetésé. A teológia előkészíti és ellenőrzi, amit az egyház prédikál. 3. A teológia az egyes ember és a társadalom Isten előtti megváltozott (Krisztus által megváltott) helyzetéről szól, de nem az ember saját természetes premisszái és elvárásai, hanem Isten igéjének parancsa szerint. Az új teológia gyors erdélyi befogadását három szellemi újulás készítette elő. Mindhárom az első világháborút megelőző két évtizedben jelentkezett, és átfogta az erdélyi (főleg protestáns) tudományosságot, kialakította az 1895-ben Enyedről Kolozsvárra hozott református teológiai fakultás teológiai arcélét, jelentősen átalakította a református egyháztársadalmat. Ezek: 1. a Böhm Károly féle kolozsvári erkölcsbölcseleti iskola, 2. a 16. századi felekezeti káték (és Kálvin) megújuló hatása, valamint 3. az egyházi-gyülekezeti életet átalakító erkölcsi és szociális megújulás az úgynevezett belmissziós mozgalomban. A három közül ki kell emelnünk Böhm Károly hatását, mint kimondottan erdélyi - sőt: kolozsvári! - propriumot, bár ez László Dezsőre csak közvetett kihívást jelentett. Az ő nemzedékük mintegy első kézből vett hatásként élte át az új reformátori teológiát, illetve a felekezeti és belmissziós megújulást, ám a Böhm Károly hatása mégis maradandóbbnak tekinthető. A legeredetibb magyar filozófus posztumusz művéről, az egyetlen magyar bölcseleti rendszer igazi értékéről és egyetemes jelentőségéről még nem készült összegzés. De fel kell figyelnünk arra, amit éppen László Dezső állapított meg: nem tekinthető véletlennek az a körülmény, hogy Böhm Károly iskolájának legkövetkezetesebb képviselői teológusok voltak: Ravasz László, Tavaszy Sándor, Imre Lajos és Makkai Sándor. Ebbe a sorba illik a filozófus Bartók György is, hiszen 1911-ig ő a kolozsvári teológia tanára volt. Éppen ezért az a Böhm Károly, aki a kanti erkölcsbölcseletet az egyéni öntörvényűségnél szélesebb alapokra fektette, aki az emberi szellemet Isten és a világ koordinátái között írta le, s akinek filozófiája azért egyetemes, mert magyar, éppen felsorolt teológus-tanítványai személyiségén át meghatározta azt a tudományos és erkölcsi szellemiséget, amelyben László Dezső és nemzedéktársai nevelkedtek, és később maguk is neveltek-tanítottak. Széles látókörű, tudományos pontossághoz szokott, erkölcsileg igényes és közösségeik (egyház, nemzet) iránt elkötelezett emberek voltak a Böhm Károly féle iskola neveltjei a kolozsvári Teológián, akikben ezeket az erényeket tudatosította és erősítette a Barth Károly nyomán haladó reformátori teológia. Az új irány szellemisége mintegy felfokozta a bibliai-keresztyén hivatás alapgondolatát: Isten személy szerint minket, éppen ma, pontosan ezekre a feladatokra, ezeknek az erényeknek a gyakorlására rendelt - itt, Erdélyben. Az Istentől elfogadott küldetés ugyanakkor teljes (totális) igénybevételt és engedelmes végrehajtást követel abban a világban és társadalomban, amelyben - éppen az első világháborút követő évtizedekben derült ki: - totális diktatúrák és totális ideológiák fenyegették az embereket és közösségeiket. Ez, a kolozsvári teológián elsajátított szellemi látás és erkölcsi tartás hatja át a negyedéves László Dezső 1926-ban elmondott IKE-elnöki jelentését, amelyben nem a mostoha körülményekről, csak a végzett munkáról beszél, önkritikával, de lelkesen: „Ha volt is köztünk széthúzás, egy testnek érzem az egész theologus ifjúságot, egy Lélek uralma alatt rendeződik el szemeim előtt az egész ifjú Erdély - Az egész erdélyi ifjúság között végzett missiói munkánknak célja az, hogy az erdélyi magyar ifjúság Krisztusban találja meg élete célját, hogy a keresztyénség ne csak a vallásórák unott tárgya legyen, hanem élet és életminőség: Krisztusban legyen ifjúvá az ifjú Erdély.” Ma divat programról beszélni, pedig ez a készség és készenlét, amellyel László Dezső vallástanári és teológusi munkára érettségét kifejezte, több mint program: derült jövő- és egyházlátás.

Teológiai magántanár, a tudományos teológia művelője

Első tudományos értekezéseit pályázatra írta. III. éves hallgatóként Az erdélyi református egyházalkotmány címen írt dolgozatát Tavaszy Sándor annyira értékesnek tartotta, hogy a tanári kar a 200 lejes pályadíjat 500 lejre emelte. Az IKE füzetes kiadványaként jelent meg, ugyanabban az évben Az Erdélyi Református Egyház története című dolgozata, amelyet 70 év után is újranyomásra érdemesnek ítélt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A két pályadolgozat, későbbi tudományterülete, az egyháztan előzményének tekinthető. Erre a területre vezet magántanári dolgozata, Az anyaszentegyház élete és szolgálata. Ennek jelentőségére és időszerűségére rövid ismertetéssel fogunk kitérni, előbb azonban nézzük meg, miben állt magántanári szolgálata abban a három évben, amikor erre vállalkozni tudott. Mindhárom évben vallástanítási és pásztorációs gyakorlatokat vezetett, és szemináriumot tartott a prédikáció-írás és az egyházi beszéd technikájáról. E három tárgy neve, a protestáns teológia tolvajnyelvén: katekétika, pojmenika és homiletika. E teológiai rész-tudományok elméletét Imre Lajos és Gönczy Lajos tanította, de László Dezsőnél keresve sem találhattak jobb segítséget a gyakorlatok és gyakorlati szemináriumok vezetésére. Ezzel kapcsolatos jegyzetei feltehetően a kézirat-hagyatékban vannak, de a teológusoknak tartott óráiról minden jegyzetnél elevenebben tudnának beszámolni akkori hallgatói. Nemzedékünk húsz-harminc évvel később járt László Dezső vallásóráira, illetve hospitált teológiai hallgatóként az ő kátéóráin. Nem írható le elég érzékletesen, ezért csak két kiemelt példával próbálom szemlélteni, milyen gyakorlati módon közvetítette László Dezső a vallást és a teológiai tudományokat: Direkt megszólítás. Meghökkentően közvetlenül szólította meg a fiatalokat, és mindig úgy, hogy a megszólított saját szavaihoz, gondolatához kapcsolt, de azonnal a tárgyra tért.

• Irtón szeretem a Farkas utcai templomot.
• Aki szereti egyházát, építőn szeresse, ne irtón.

Logikus, világos szemléltetés.

• Nem kisebbíti a Káté Krisztus hatalmát, ha azt tanítja, nem mindenki üdvözül általa, hanem csak a hívők?
• Mit gondoltok, az esernyő mindenkit megvéd az esőtől?
• Igen.
• Nem. Csak azt, aki kinyitja, és feje fölé tartja.

Magántanári dolgozata témájával kapcsolatban csak az első évben, az 1938-39. tanévben tartott előadássorozatot. De nem könnyebb végén fogta meg a dolgot, azaz nem frissen megírt könyvét adta elő, hanem A református lelkipásztor a történelem folyamán címen tartott kurzust. Diákjai és lelkipásztortársai tanulásának megkönnyítése érdekében még abban az iskolai évben hézagpótló bibliográfiát is szerkesztett: A ma élő romániai református lelkipásztorok irodalmi munkássága. Mindennapi haszna mellett ez az 1939-es könyvészet három irányban is jelezte László Dezső elkötelezettségét. Erdélyi magyar szerzők műveit ajánlja - a tudományban már akkor divatos idegenmajmolást ellensúlyozandó. Nem csak az iskolás tudomány művelőitől lehet tanulni - a „tiszteletes és tudós” lelkipásztoroktól is. Az író lelkipásztorok benne élnek a világban - teológia mellett más tudományokkal is foglalkoznak, és többen buzgón művelik a szépirodalmat is. Végül ismerkedjünk meg magántanári dolgozatával is. Az anyaszentegyház élete és szolgálata ma is nélkülözhetetlen teológiai tankönyv. Tavaszy Sándor 1932-ben megjelent Református keresztyén dogmatika című munkája után az első olyan teológiai szakmunka, amely tudatosan használta fel a fentebb ismertetett reformátori irányzat alapelveit. Sokan vélekedtek úgy Barth Károly egyházi teológiájáról, hogy annak igazi próbája az lesz, ha életképes gyakorlati teológia is születik belőle. Nyugaton Thurneysen Ede svájci professzor lelkigondozásról írt munkájával kapcsolatban emlegették, hogy a barthi teológia kiállta a próbát. László Dezső évekkel korábban bizonyította ezt. László Dezső könyve a dogmatika klasszikus fejezetének számító egyháztan, úgynevezett ekléziológia. Sajátos rendszerén belül meg is jelennek a dogmatika kérdései: az egyház isteni eredete, a láthatatlan egyház, az igaz és hamis egyház megkülönböztetése, az egyház tulajdonságjelzői, az egyház és Isten országa kapcsolata stb. Kellő jelentőséget tulajdonít is annak a ténynek, hogy az egyház nem pusztán szociológiai jelenség, hanem a hit tárgya, ahogy az óegyházi hitvallásból ismerjük: „Hiszem az egyetemes egyházat”. De nem az egyházzal kapcsolatos elméleti kérdések foglalkoztatják elsősorban, hanem a mindennapokban megjelenő, ma élő és tevékenykedő egyház gyakorlati kérdései. Az anyaszentegyház élete és szolgálata éppen ezért több mint ekléziológia. Ez a mű a gyakorlati terológiai tudományok sorában számon tartott gyakorlati egyháztan, úgynevezett ekléziasztika. Az első magyar protestáns gyakorlati egyháztan. Egy bevezető - hittani - fejezet után hat nagyobb kérdéskört tágyal. A hittani bevezetés nélkülözhetetlen, hiszen éppen abból a kettős tényből következik az egyház élő rendjének minden ága, hogy tagjai közösségben vannak egymással és (a láthatatlan) Krisztussal. A hat fejezet hat tételben foglalható össze. 1. Az egyház az a gyülekezet, amelyben élünk. 2. Isten (aki nemcsak a természetnek és a történelemnek, hanem az egyháznak is teremtő Ura) szolgálatra rendelte a gyülekezetet. 3. Az egyház legfontosabb szolgálata az igehirdetés, amely nemcsak a prédikációt jelenti, hanem több részfeladatban megjelenő missziót is. 4. A szeretetszolgálat az egyház hitének cselekedetekben történő megmutatása. 5. Az egyházfegyelmezés, az egyházkormányzás és a teológiai munka szervesen hozzátartozik a gyülekezet munkarendjéhez. 6. Az egyházmegye, az egyházkerület és az országos egyház nem felesleges keret, hanem a gyülekezet érdekében kifejlett nagyobb szervezet. A gyülekezet szolgálata a családban, a gazdasági életben, a politikában és a kultúrában sokszor csak a nagyobb szervezet segítségével látható el. E dolgozat kerete nem engedi meg a részletesebb ismertetést. Csupán az 5. pont egyik részletkérdéséhez idézem László Dezső álláspontját, amelyből sajátos teológus-mivolta, az általam bemutatni próbált teológiai magántanár lép elénk. Különösnek vagy éppen idegennek tűnik ebben a tételben az, hogy a teológia is hozzátartozik a gyülekezet szolgálatához. Igen, László Dezső vallotta, hogy „a teológia nem a papok tikos tudománya, hanem az egyház világi tagjainak lámpása is”. „A theologia nem fényűzés. Nem űzhet öncélú tudományos munkát, célja mindig adva van abban, hogy az Ige ítélete alatt tartja az egyházat. A theologia nem külföldről importált termék, hanem Isten Igéje alapján mindig arra a történelmi helyzetre néz, amelyikben az egyház él.” Nemcsak teológiai főművében, de élő tanításaiban is sürgette, hogy a gyülekezetnek minél több, lelkileg fogékony tagja ismerkedjék a hitvallásokkal, a teológia népszerűsített tételeivel, mert csak így kerülhető el az egyháznak mind elvilágiasodása, mind szektásodása.

Juhász Tamás /Fazakas Lászlónak küldte el - kérésére/

Németh Ákos Ferenc
(2005. január 17.)

Nyomatótbarát verzió