 |
 |
|||
| Családfa | Hírek | Fotógaléria | Kezdő oldal | |
|
|
Hírek| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | A hírhez kapcsolódó fényképek… Utazás Erdélyben 2005 májusábanúti beszámolóTARTALOM
 I. BEVEZETŐ: ERDÉLY TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGÉRŐL1541-ben II. Szulejmán szultán bevette Budát. Ezután az ország három részre szakadt. Erdély különválása János Zsigmond (1541-1571) fejedelemségével kezdődött. A tordai országgyűlésen (1542-ben) törvénybe iktatták a magyar, a székely és a szász nemzet felbonthatatlan unióját, és ekkor Erdély függetlenné vált. Erdély független fejedelemsége Apaffy Mihály fejedelem haláláig (1690) tartott. Ez időben német Magyarországról, török Magyarországról és magyar Magyarországról (Erdély) beszéltek. Fráter György, majd kisebb mértékben János Zsigmond megfosztotta a székelyeket régi jogaik egy részétöl. Emiatt a székelyek többször is Erdély fejedelme ellen harcoltak. Pl.: Báthory István (1571-86) ellen, aki leverte a székelyek lázadását és ezután a székelység helyzete tovább romlott. Ezen belviszályok ellenére mégis ebben a 150 évben Erdély tartotta fenn a magyar nemzeti érzést és Magyarország nemzeti eszméjét. E másfélszáz évben felvirágzott Erdélyben a magyar kultúra. Máig fennálló iskolák jöttek létre. A reformáció térhóditásával, valamint a Biblia magyar nyelvre való forditásával és kinyomtatásával sokat fejlődött a magyar nyelv és a gondolkodás is. A protestáns papok már magyarul, az édes anyanyelven prédikálnak, hírdetik az igét és írják meg könyveiket. A hires hitviták nyelve is magyar volt. Midőn a németek és a törökök egyaránt Magyaroszág romlását okozták, Erdély megmentette a magyar nemzetet. Erdély azonban nemcsak ebben a 150 évben volt fontos a magyarság történelme szempontjából, hanem Attila hun király óta egészen napjainkig. És minden bizonnyal a jövőben is az marad, mert olyan értékei is vannak, amik a mai Magyaroszágon nincsenek.
II. TÖRTÉNELMI TUDNIVALÓK A NÉPVÁNDORLÁSRÓL ÉS A HONFOGLALÁSRÓLÚgy gondolom, hogy az erdélyi útiélmények befogadásához és megértéséhez történelmi ismeretekre van szükség. Ezért, mielőtt rátérnék a látottak ismertetésére, írok még a történelmi tudnivalókról. Bár sok könyvet elolvastam, nem vagyok szakértő. Mentségemre szolgáljon az, hogy ma már történészek, régészek, genetikusok, nyelvészek és néprajzkutatók összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy tudományos értékű képet alkothassunk a magyarok őstörténetéről és a Kárpátmedencében élő népek életéről. (A sejtekben lévő mitokondriumok DNS állománya csak anyai ágon öröklődik, ezért egy ágon sok-sok nemzedéken át változatlan. Emiatt alkalmas a mitokondrium DNS-e összehasonlító embertani vizsgálatok elvégzésére; és számos vitatott kérdés eldöntésére.) Az alábbiakban be fogom röviden mutatni azt, hogy a Kárpátmedencét Krisztus születése és Szent István megkoronázása közötti 1000 évben, több mint 10 különböző nép lakta és/vagy uralta. Ezek közül megemlitjük a következőket: a dákokat, a rómaiakat, a góthokat, a hunokat, a gepidákat, a longobárdokat, az avarokat, a szlávokat, a bolgárokat, a kazarokat és a magyarokat. Alig 1000 év alatt micsoda keveredése történt a különböző népeknek és a különböző kultúráknak. Majdnem ilyen bonyolult kérdés a magyarság őstörténete. Őseink valamikor réges-régen, feltehetően belső Ázsiában éltek. (Az Aral tótól néhány száz km-re északra fekvő területen.) Nomád népek lévén vándoroltak, talán az égtáj minden irányába. A mai magyarok ősei nyugat felé vándoroltak. Eljöttek az Uralig (Baszkiria), majd a Don és a Dnyepper környékére (Levédia), innen az Etelközbe (Prut és a Szeret vidéke) érkeztek. Itt történt meg a vérszerzödés. A magyarság „ismert” története Noé unokájával Nimróddal kezdődik. Nimród hatalmas fejedelem és híres vadász volt. Két szép fia Hunor és Magyar egyszer egy szarvast vett üldözőbe. A szarvast sokáig üldözték, de elejteni nem tudták. A csodaszarvas estére mindig eltűnt a szemük elől, de reggelente újra és újra maga után csábította a két daliás fiút és a velük tartó 50-50 leventét. A szarvasűzés közben olyan messzire eltávolodtak otthonról, hogy eltévedtek és nem találtak vissza. Egy erdő tisztásán találkoztak Dúl király lányaival és azok barátnőivel. A leventék egy-egy lányt a nyeregbe felkaptak. Hunor és Magyar a két gyönyörű szép királylányt választotta ki magának. „A kezdetben sivalkodó lányok csakhamar megbékéltek, megszerették a délceg daliákat és hűséges feleségek, jó anyák lettek belőlük, ősanyáik a hun és a magyar nemzetnek, mert Hunortól és vitézeitöl származik a hun és Magyartól és vitézeitöl a magyar nemzet.” Amikor már Hunor és Magyar leszármazottai nagyon elszaporodtak, akkor a nemzetségek fejei hosszas tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a hunok tovább vándorolnak nyugat felé, a magyarok pedig akkor mennek utánuk, ha hírt kapnak arról, hogy a hunok elég nagy és gazdag földet találtak. A hunok Bendegúz vezérlete alatt a Kárpátmedencébe vándoroltak, ahol letelepedtek. Az útközben talált országokat elfoglalták, a különböző népeket meghódították. (Érdekes kérdés a hunok őstörténete, eredete. Az i.e. III. században a mai Kína területén éltek. Ott egy nagy várost is építettek. Ez a város Kína Sanhszi tartományában van és Tongwancseng a neve. A kínaiakkal több évszázadon át vetélkedtek, háborúztak. A déli hunok szövetkeztek a kínaiakkal és Krisztus után 89 és 91 között legyőzték az északi hunokat. Ezután az északi hunok egyre nyugatabbra vonultak. Először Közép-Ázsiában, majd a Volga vidékén éltek és 374-ben jutottak el Európába. Mivel az avarok szintén Közép-Ázsiából származnak és magukat uar-hunnak nevezték, igen valószinű a hun-avar rokonság. A hun-szkíta világlátásban a lélek hallhatatlan. A lélek hallhatatlanságának erkölcsi jelentőséget tulajdonítottak. A menny, a föld, az istenek és az emberek hasonlósággal kötődnek egymáshoz; és az Egésznek a Kozmosz nevet adták. A hun mágusok tanításai megtermékenyítették Pitagorász - Krisztus elött 582-500 - görög filozófus gondolkodását és így közvetve az európai kultúrát is, hiszen ennek egyik gyökere a görög filozófia. Érdekes és jelentős, hogy a hun-szkíta világlátás kb. 800 évvel hamarabb eljutott a görög filozófusokhoz, mint ahogy a hunok Európába érkeztek.) Bendegúz hóditásai Attila idején még nagyobbak lettek. A hun birodalom Attila idején a Kaukázustól a mai Magyarországon is túl kb. Bécsig terjedt. Attila Krisztus születése után 434-töl 453-ig uralkodott. A mai Szeged táján épített fából egy nagy fővárost és onnan irányította a birodalmat. A hagyomány szerint Székelyudvarhelyt azért nevezték el Udvarhelynek, mivel Attilának ott is volt udvara, székvárosa. Az Udvarhely mellet fekvö székely falu - Kadicsfalva - nevét Kadicha hun vezér után kapta, mert e vezérnek ebben a faluban volt az udavartartása. Háromszéken és Udvarhelyszéken több helyen látszik egy földhányás sáncozat, amit a szájhagyomány szerint még a hunok építettek. A székelyföldi Rika hegység és erdő Attila első feleségének Rékának az emlékét őrzi, aki ott hunyt el. A székely krónika legérdekesebb története talán Budvárához kötödik. Budvára Udvarhelytől északnyugatra lévő hegy, s rajta némi várnyomok vannak, amit Budvárának neveznek. Minden bizonnyal Attila testvéréről Budáról nevezték el. A hun birodalom összeomlása után, az ott maradt székelyek vezetője - a főrabonbán - Budvárán rendezkedett be. A főrabonbán békében a hunok (székelyek) főpapja és bírája, háborúban pedig fővezére volt. Néhányszáz évvel később Zandrihám főrabonbán innen indított küldöttséget az érkező Árpád elé. Árpád szerződést kötött Zandrihámmal, mely szerződést hat kőbe vésték. Ezt az egyezséget Budvárban a Nemzetgyűlés előtt felolvasták, ahol a hun székelyek ezt lelkes üdvrivalgás révén szentesítették. Ezen alaptörvények képezték a székely nép későbbi alkotmányának alapját. E szerint a székelyek az ősfoglalás jogával bírt földeiket megtartják, katonai szervezeteik révén a magyar hazát védik és nemesi jogokat, szabadságjogot élveznek. A székelyek jogait, „kiváltságait” több Árpádházi király és Mátyás király is megerősítette. (Más uralkodók pedig megpróbálták csorbítani jogaikat, aminek mindig háborúskodás lett a következménye). A székely nép 1848-ig Erdély közjogában külön nemzetet alkotott. A főember, a lófő-székely és a gyalog vagy köz-székely is egyaránt nemesnek számított (bár idővel ez utóbbiak jogait erősen megnyirbálták). A három osztályba való tartozás nem születés alapján, hanem a birtokállomány nagysága szerint alakult. Időnként katonai szemléket tartottak, amikoris a megváltozott birtokállomány szerint újra sorolták őket a megfelelö osztályba. Székelyföld székekre volt felosztva (Háromszék, Marosszék, Udvarhelyszék, Aranyosszék), melyekben a székelyek ázsiai tipusú törzsi rendszerekben éltek. A székely birtokot birtokosa nem adhatta el, így az idegen kézre nem került. Az örökösödés rendje körültekintően meg volt szabva; pl.: ha valaki gyerektelenül halt meg, akkor rokonai örököltek, de ha rokonai sem voltak, akkor a szomszédok örököltek. Minden széknek külön hadnagya és külön bírája volt. Az egész székelység felett pedig a székelyek grófja állott. Krisztus születésekor még a dákok laktak Erdélyben. Krisztus születése után 105 évvel kezdödött a rómaiak uralkodása Erdélyben azzal, hogy Trajanus római császár legyőzte Decebál dák királyt. A rómaiak kb. 170 évvel késöbb a góthok elől menekülve vonultak el Erdélyböl 274 táján. A hunok 376 körül vették be Erdélyt, elűzve onnan a góthokat, akik alig több, mint 100 évig voltak ott. Attila halála után (453-ban) fiai két álló hétig tartó testvéháborút vívtak, amikoris a hun nemzet színe-virága elhullott. A felszabadult népek támadásából egyedül csak Csaba királyfi és csapata tudott megmenekülni. Csaba királyfi és a vele tartó hunok visszaindultak az őshazába a tesvér magyar néphez. A monda szerint azonban Erdélyben a Hargita hegységben Csaba királyfi letelepitett kb. 3000 hunt, és csak kis csapattal ment tovább vissza az őshazába. Csaba királyfi meghagyta a Hargitán letelepített hunoknak, hogy ott várják be őt, amig visszajön. A Hargitán maradt hunokat négyszer is megtámadták a környező népek; de Csaba királyfi csapata mindig a segitségükre visszasietett („a hadak utján”) és győzelemre vitte harcukat. A magyarok évszázadok múltán elindultak, „hogy visszaszerezzék” Attila király, illetve a hun birodalom örökségét. Így hát nem kettős honfoglalásról, hanem hármas honfoglalásról kell beszélnünk, mert minden bizonnyal a Hargitán élő székelyek - a hunok leszármazottai - Attila, illetve Csaba királyfi kora óta folyamatosan ott élnek. Meggyőző bizonyiték a székelyek hunoktól való származására az is, hogy a székelyek még néhány száz éve is használták a hun rovásirást. Dálnokon, a református templomban és az enlaki unitárius templomban rovásirásos emlékek vannak. Körösi Csoma Sándor meggyőződése szerint Tibettől északnyugatra a Kína határán lakó dzsungár nevű nép a magyarok rokonai; e törzs tagjai közös öseink élő ivadékai. A magyarok első ismert lakóhelye - feltehetően 1600 évvel ezelőtt - az Ural hegység déli lejtői közelében lévő hatalmas területen lehetett (Magna Hungária). A magyarokkal rokon népek egy része most is ott és egy kicsit keletebbre és északabbra él (vogulok, osztjákok stb.). Krisztus születése után kb. 840 és 850 között a magyar törzsek nyugatabbra és délebbre költöztek, a Don és a Dnyepper folyó környékére (Levédia). Innen a Besenyők nyomására Etelközbe vándoroltak a magyar törzsek. Etel folyót vagy folyamot jelent. Etelköz feltehetően a Prut és a Szeret (a mai Románia keleti része) közötti területet jelenti. A nyugatra való költözés során a magyarok a kazarokkal kerültek kapcsolatba, és feltehetően egy kazár fejedelem tanácsára az addig széthúzó törzsek egy közös fejedelem vezetése alatt egyesültek vérszerződést kötve. A hét vezér - Álmos, Elöd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm - fejedelemmé Árpádot, Álmos törzsfőnök fiát választotta meg. (Erdélyt Töhötöm hódította meg a Kapus vize mellett levervén Gyalu vezért.) A krónikások szerint a vérszerzödés 5 pontból állott. Talán ezért is volt olyan sikeres. (Az új EU-Alkotmány kb. 450 oldal, ezért az emberek úgy utasítják el, hogy el sem olvassák.) Érdemes a 7 törzs nevét is megjegyezni: Nyék, Megyer (ez másképp magyar; az Árpádok törzse), Kürtgyarmat, Tarján, Jenö, Kar, Kaz. Mindegyik törzs több nemzetségre, ezek pedig ágakra és nemekre oszlottak. Több törzs nevét mind a mai napig helységneveink őrzik. A Kaz törzs pedig feltételezésem szerint a kazahokkal való rokonságra utalhat. Az idegen krónikákban: hun, avar, turk majd ugor és venger néven említik őseinket. A turk szóból a türkökkel való rokonságra lehet következtetni. A vérszerződés révén katonailag is megerősödött a magyarság, illetve Árpád vezér. Emiatt Árpádot Bölcs Leo görög császár egy, a bolgár birodalom elleni, háborúra vette rá. Míg Árpád bolgár földön harcolt, addig a besenyők és a bolgárok összefogva betörtek Etelközbe és a védtelenül maradt magyarság között iszonyú pusztítást végeztek. Ez döbbentette rá Árpádot és népét arra, hogy Etelközben sincsenek biztonságban és elhatározták, hogy új hazát keresnek. Elöző hadjárataikból is ismerték a Kárpátok hegylánca által védett medencét, illetve a Duna és a Tisza mellékét. 895-ben fölkerekedtek, és a Vereczkei szorosnál átlépték a Kárpátokat, és 896-ban elfoglalták a Kárpátmedencét. Attila halála után a népvándorlás révén előbb a gepidák (454-töl 527-ig), azután a longobárdok (527-568) uralták Erdélyt, illetve a Dunántúlt. 568-ban jöttek az avar hódítók, akik feltehetöen a hunokkal és a magyarokkal közeli rokonságban voltak. Görög történetírók szerint az avarok és a magyarok szokásaikban és külsőre is nagyon hasonlítanak egymásra. Konstantinápolyban pedig a hun tolmács érti az avarok nyelvét, mert a kettő annyira hasonló. E följegyzések szerint a hun, az avar és a magyar ugyanazon a népcsoport részei és a Kárpátmedencébe beköltöző magyarok már a harmadik csoportot jelentik e népcsoportból a hunok és az avarok után. Az avarok birodalmát 799-ben ugyan a frankok hatalmas királya, Nagy Károly, meghódította, de a ki nem írtott avarok a Dunántúlon külön Hunországot alkottak, míg más részük Erdélybe menekült, és csatlakozott az oda beköltöző magyarokhoz. Árpádék a honfoglaláskor tehát nemcsak idegen szláv-morva (Szvatopluk) és bolgár (Zalán) népeket találtak itt, hanem rokonokat is: hunokat (székelyeket), kazarokat, valószínűleg avarokat és feltehetően magyarokat is. A határon átjutva rövid autózás után Nagyváradra értünk. Itt nyugszik Szent László, az egyik legkiválóbb Árpád-házi királyunk (1077-1098). Felidézzük dicső tetteit: A kunok és a besenyök legyőzését, majd betelepítését, az ország függetlenségének megvédését a német császár hóditó törekvéseivel szemben, valamint Horvátország és Magyarország egyesítését. László király felépíttette a lerombolt templomokat, elrendelte az ünnepnapokon való templomba járást és Nagyváradon valamint Zágrábban püspökséget alapított. Uralkodói eszményképe Szent István volt, és folytatta az országalapító király munkáját. Törvényei segitségével fellendítette a kereskedelmet, megerősítette a bíróságokat, megszervezte a csendőrségnek megfelelő őröket; akik biztosították a törvények megtartását és ügyeltek az élet- és a vagyonbiztonságra. Ezen kívül megszervezte a futárszolgálatot, a későbbi posta ősét. Uralkodása során megszilárdult a királyság és a kereszténység, megerősödött és megnagyobbodott az ország, az emberek pedig biztonságban és növekvő jólétben éltek. László király közbenjárására avatták István királyt szentté 1083. augusztus 20-án. László király rendkívüli adottságai révén válhatott azzá, akivé lett: Szent Lászlóvá. László királyt 1192-ben avatták szentté. Egy fejjel magasabb volt mindenkinél és nagyszerűen forgatta a kardot. A csatákban bátran és hősiesen harcolt. Mégis leginkább szilárd jelleme és mély vallásossága tette igazán naggyá, sőt később legendássá. A legendák szerint László csatabárdjával vizet fakasztott a kősziklákból, pusztitó járvány idején kilőtt nyilvesszője mutatta meg azt a virágot, amelyiknek gyógyitó levele óvta meg népét a dögvésztől, máskor pedig az éhezö katonáit úgy mentette meg az éhhaláltól, hogy buzgó imádságára az erdőből szarvasok sokasága és más vadak jöttek elő. A hires Tordai hasadék pedig azért keletkezett, hogy Szent László megmenekülhessen az őt támadó kunok elől. (Bár lehet, hogy a földrajz tanszékeken másként magyarázzák a Tordai hasadék kialakulását.) Halála után majd 300 évvel később egy tatár horda zúdult be Erdélybe. A maroknyi székely sereg híres vitézségükkel harcolt ellenük, de a tatár túlerő felülkerekedni látszott. A mélyen vallásos székelyek ekkor így fohászkodtak: „Segíts Uram Isten és segits Szent László király!” És íme László király meghallotta a székelyek hívását, kőkoporsójából a Székesegyház előtt álló érc lovasszobra lovára pattant, majd átugratott a Királyhágón és ott termett a csatamező égboltján. A látványtól megdermedt tatár harcosok fegyvereiket elhullatva, harc nélkül mentek Nagyváradra, ahol fejüket a keresztviz alá hajtották. Nagyváradon ma két kiváló főpap, Tempfl József katolikus és Tőkés László refomátus püspök ápolja Szent László emlékét, és szolgálja Istent és a reájuk bízott „nyájat”.
III. KALOTASZEGI ÉLMÉNYEKNagyváradtól útunk Kalotaszegen át vezetett Kolozsvárra. Kalotaszeg: Bánffyhunyad és a körülötte fekvő kb. 40 falu által kijelölhető tájegység. Az Erdélyi medence északnyugati részén fekszik; általában hegyek által határolt dombvidék. Legismertebb folyója a Sebes-Körös. Líraibban fogalmazva autónkból egyre szebb és érdekesebb tájat láttunk. Hatalmas réteket, mind nagyobb hegyeket, gyorsfolyású patakokat. A természet a májusi zöld számtalan árnyalatát mutatta. Néhol tehéncsorda és juhnyáj legelészett. Kézai Simon krónikája szerint (Gesta Hungaronum, íródott a XIII. század második felében) az Etelközből érkező magyarok a Keleti-Kárpátok szorosain áthaladva Erdélyben megpihentek, majd innen folytatták útjukat az Alföld felé. Az utánuk jövő besenyők támadásának kivédésére 5 nemzetséget hagytak hátra, illetve telepítettek le. Ezek az Agmand, Gyula-Zsombor, Bors, Szil-Kalocs és Mikola nemzetségek. E nemzetségek címerállatai: a farkas, az oroszlán, a hal, a madár és a szarvas. (Hogy őseink hol találkoztak az oroszlánnal azt nem tudom.) Ezek a címerállatok láthatók a ma készülő kézimunkákon és fafaragásokon. Így őrzi a népművészet a többezer éves emlékeinket. Kalotaszeg népművészetéről Malonyai Dezső egy egész kötetet adott ki, de mivel feltehetően ezt nem mindenki olvasta, írok még néhány sort erről, ugyanis Kalotaszeg népművészete a magyar nemzet kultúrális örökségének egyik legszebb, legértékesebb és legmegőrzendőbb része. Köztudott, hogy Kós Károly Sztánán telepedett le, és ott épített magának hajlékot (Varjuvár). Ez meghatározta művészetét építészként és íróként egyaránt. Erről igy ír: „A tájat és az embereket én egyszerre szerettem meg. Ez a nép formálta a lelkem. Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka. Virít, de nem rikít. Olyan, mint a virágos hegyoldali kaszáló. Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott zsendelyes parasztházból, a színes, tobzódó fantáziáju rajzokból.” Kós Károly szorgalmazta a magas, zsindellyel fedett faházak, óriási csűrök, karcsú templomtornyok, haranglábak, a faragott és festett kapuk és a temetők fejfáinak megőrzését. Úgy vélte: „Mindez az ázsiai géniusz alkotása, mintha az ősi puszták bőr- és nemezsátrait állították volna elő fából. És pálmát, rózsát, szegfűt, tulipánt, csillagot és napot, oroszlánt és tigrist hímeznek a fára és kopjafát szúrnak a halott fejéhez és kendős zászlót.” Csete Balázs (1893-1958) néprajzkutató tanulmányából idézve: „A kalotszegi utcaajtók … pompásan aránylanak a kerítéshez és a házhoz. A díszítés helyei a két ajtófélfa és a szemöldökfa. Az utcaajtók díszítése falvanként változik; az ajtók mellé gyakran padot is faragnak, sok esetben velük közös fedél alá.” A kalotszegi szoba jellegzetes tartozékai: kancsókkal és cifra tányérokkal díszített fogasok és falak, festett és virágmintákkal díszített, faragott bútorok (padok, székek, szekrények, ládák), varrottas falvédők, szőttesek. A tiszta szoba dísze a cifra vetett ágy. A kalotaszegi népviseletnél színpompásabbat, szebbet elképzelni sem lehet. A kalotaszegi asszonyok és leányok nemzedékről nemzedékre örökítik tovább népművészetük kincseit. Szorgalmuk, kézügyességük és művészi érzékük csodálatra méltó. A kalotaszegiek véleménye szerint: „Ami hímesség körformájú az mind rózsa”. A fafaragások díszítésében is a rózsamotívum a leggyakoribb: rózsából van a nap, a hold, a csillagok. A rózsamotívumok közé idővel egyre több más növény is került, és pedig tulipánok, szegfűk, buzakalászok, különféle levelek, bimbók, gyümölcsök (körte, cseresznye) és makk. Bánffihunyadtól 5 km-re fekszik Kalotaszentkirály. A honfoglaláskor érkező 108 nemzetség egyikét Kalotának nevezték. A Kaloták egy régi, már a rómaiak korában is létezett település helyén telepedtek le. Miután 1083-ban István királyt szentté avatták, több falu - különbözö elötaggal - felvette a Szentkirály nevet. Így nyerte el Kalotaszentkirály a nevét. Mivel Ady Endrének anyai ági rokonai éltek a faluban (a Viski és a Kiszely család), a zseniális költő és látnok 1914 júniusában Boncza Berta társaságában ellátogatott Kalotaszentkirályra. A Kiszely család kertjében egy nagy hársfa alatt ülve versírásra ihlette a templomból hazafelé tartó népviseletbe öltözött férfiak, lányok, asszonyok színes látványa. Ekkor írta A Kalota partján c. versét: „Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves E költemény megszületése után néhány héttel 1914. június 28-án a szarajevói merénylettel megölték Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Ezzel vége lett a boldog békeidőknek, kitört az I. világháború. Ady számára is megszűnt a biztosság, az állandóság, a szépség és a nyugalom. Feltehetően Ady Endre előre megérezte a készülődő tragédiát és ezért is írta meg versét a szépségről és a nyugalomról. László Miklós unokatestvérem vezetett minket Kalotaszegen. Ő Mákón vett egy régi parasztházat és most újítja fel; gondosan megőrizve az eredeti formákat, díszeket. Emellett műveli a kertet, szervezi a közösségi életet és a hagyomány őrzését. Pl. fényképeket készít a Kalotaszeg c. lap számára. Neki köszönhetjük, hogy sikerült néhány helybéli emberrel elbeszélgetni. Ez nagy dolog. Péntek János nyelvész leírja, hogy a kalotaszegi ember beszédmójára, közlési szokásaira a tömör szűkszavuság, a ritkán ejtett szó, a ki nem mondott szavak vagy a kurta, kemény szavak és a ritka, nehéz szavak között beszédessé váló csend a jellemző. Kós Károly regényeiben tükröződik az e tájon élő emberek beszédmódja: „Varju János kevés beszélő ember, de ha ritkán szól, annál nagyobb súllyal esett latba a szava.” „Kinyitotta szemét az asszony most, és pillantása beleütközött az ember tágra nyitott szempillantásába, torkán akadtak a kimondatlan kemény, nehéz szavak és hirtelen behunyta újra a szemét.” „…A Gálok mégis előbbre valók voltak mindig. Legalább egy lépéssel feljebb valók, legalább egy ökölcsapással többet sujtók, és legalább egy kurta szóval kevesebbet beszélők, mint a többiek.” Mindezek ismeretében különös öröm, hogy sikerült elbeszélgetnünk néhány mákói emberrrel. A legérdekesebb, amit megtudtunk unokatestvérem szomszédaitól: „Jó utca ez, mert itt rendes emberek laknak, másmilyenek mint a szomszéd utcában.” (A félreértések elkerülése érdekében le kell írni, hogy színmagyar és tözsgyökeres lakósságú faluról van szó). Mi csak azt láttuk, hogy ebben az utcában van még faragott pávával díszített ház, míg a szomszéd utcában már nem láttunk ilyet. A faluban nagy hagyománya van a bútorfestésnek. László Miklósnak köszönhetően Bánffyhunyadon maga Kudor István és felesége Mária asszony fogadott minket. A Kudor dinasztia a hagyományőrző fafaragásról híres. Kudor István édesapja Kudor Ferenc faragta - fiai segédkezésével - a Bánffyhunyadi református templom csillárjait. Maga a templom Árpád-korabeli, de később átépítették és 1765-ben a földrengéskor a csúcsos boltozata beomlott. Most festett kazettás a mennyezete, ami a híres Umling Lőrinc alkotása. A falakat és a padokat, valamint a szószéket gyönyörű falvédők és terítők díszítik. A templom hangulata kivülről is, de méginkább belülről a körösfői református templom hangulatára emlékeztet. Aki arra jár ne mulassza el megnézni a templom mellett felállított kopjafa emlékművet. Ez Kudor István alkotása. A tatárjárás és más dúlások áldozatainak emlékére állították. Kudor István bejárta Kalotaszeg falvait és vázlatfüzetében megörökítette az ősi motívum-kincset. Csak virágmintából 180 különfélét rajzolt le. Szerinte a kalotaszegi díszítőművészet egyedi, sajátságos. Ezt a művészetet Ázsiából hoztuk magunkkal. Kudor István kötelességének érzi, hogy ezt a kincset őrizze és faragásaival továbbadja. Felesége és lányai pedig a népi hímzések szakértői és művelői. Lakásuk a kalotaszegi népművészet szemet gyönyörködtető, lelket felüdítő és első pillanatban lélegzetelállító „múzeuma”. Kós Károly is úgy gondolta, hogy az ember és a természet, illetve az épített és a természeti környezet között szerves kapcsolat van. Fentiekben volt már szó a kalotaszegi táj szépségéről, az épített és kézműves alkotások gyönyörűségeiről; szóljunk még a kettőt összekapcsoló ember és közösségei természetéről. Mind a három dolog (táj, alkotások, emberek) formálják mind a három dolgot. Amikor valaki rózsát hímez vagy szarvast farag, akkor a lelke is hasonul egy kicsit a rózsához, vagy a szarvashoz. A kitartóan végzett kézműves munka kitartóvá teszi művelőjét. (Mint ahogy a nagyüzemben futószalag mellett dolgozó munkásra is visszahat a munkája, és ő maga pedig a környezetére.) A kalotaszegi gyermek még a hagyományokat őrző családban és faluközösségben nő fel. Személyiségük alakulását, fejlődését a ringatás, a bölcsőhasználat, a mondókák, mesék, énekek alakítják, csakúgy mint a játékok, az állatokkal való közeli kapcsolat és a természet közelsége. A szülők munkáinak ellesése, illetve az abban való részvétel; a hímzés, a varrás, a faragás mind-mind alakítja személyiségüket. Jelentős erő a falu és az egyház közösségi életében való résztvétel; a hagyományok őrzése és ápolása. A keresztelés, konfirmálás, párválasztás, házasságkötés, kaláka, temetés, farsang, húsvét, karácsony, pünkösd szokásai és szertartásai tovább élnek és éltető, megtartó erőt jelentenek. Mindezen hagyományok Bánffyhunyadon - Kalotaszeg egyetlen városában - feltehetően már kevésbé élnek. Itt inkább a kereskedelem virágzik. A városképre az etnikai és a kultúrális sokszínűség a jellemző.
IV. KOLOZSVÁRRÓLPünkösd előtt két nappal érkeztünk meg Kolozsvárra. Melegen sütött a nap. Sok kertes villában nyílott és illatozott a gyöngyvirág. Erdély egykori fővárosa ma is jelentős közigazgatási, kultúrális és egyházi központ. Kolozsvárnak gazdag a történelme. Híres királyok, nagy fejedelmek, kiváló tudósok, híres építészek és nagyszerű tanárok éltek a városban. Budai Nagy Antal, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor, Báthory István, Bocskay István, Bem Apó és Petőfi Sándor emlékeit őrzi a város. Heltai Gáspár 1550-ben itt alapította az első nyomdát, 1656-ban Apáczai Csere János itt indítja be a református iskola bölcseleti-teológiai tanfolyamát. Kolozsváron vendégeskedett Kazinczy Ferenc, Jókai Mór és Liszt Ferenc is. Jókai Mór különösen jól megismerte Erdélyt és regényeiben igen szépen írt Erdélyröl, pl.: A nagyenyedi két füzfában. Kolozsvár kultúrtörténetének emlékeit őrzi a Házsongárdi temető. A nagy emberek sirkövei emlékeztethetnek minket egy-egy kiemelkedően jelentős életművet maga mögött hagyott személyiségre. Pl.: felidézhetjük Szenczi Molnár Albertet (1575-1634), zsoltárforditót; Misztótfalusi Kis Miklóst (1650-1702), az európai hírű nyomdászmestert; Brassai Sámuelt (1800-1897), az „utolsó erdélyi polihisztort”; Mikó Imrét (1805-1876), az erdélyi reformkor vezetö politikusát, „Erdély Széchenyi”-jét és Szabó T. Attilát (1906-1987), a rendkívüli tudományos teljesítményt nyújtott nyelvészt. „Szép város Kolozsvár Ötven évvel ezelőtt, amikor először jártam a városban, még én is szépnek láttam. Azóta sok víz lefolyt a Szamoson, és a „történelem” kissé megártott a kincses város szépségének. A több mint 1000 éves település panel lakótelepekkel lett nagyobb és patinás, régi belvárosi házak lebontásával lett szegényebb. Idén a Kritérium Kiadó kiadott egy könyvet 111 vers Kolozsvárról címmel. Az ízléses kivitelezésű könyvet Esszig Kacsó Klára Kolozsvár nevezetes helyeit ábrázoló tollrajzai teszik még hangulatosabbá. A 29 költő tűnödő vallomása, látomása, elégiája jól érzékelteti a városhoz való viszonyulás ambivalens érzéseit, a boldog és bús kötődést. Már a címek önkényesen csokorba való válogatása is sokat mondó: Keresztút, A lázadó Szamos, Ritkul a hosszú mályvasor, Fegyverszünet, Amig a nagy Kúrián átmegyek, Rádió-Oszlop a Házsongárd-tetön, Kálvária, Tóparti Könyörgés, Álmatlan éj, Farkas utca, Emléktábla a nemlétezö házon, Sötét szobor a város felett, Ősz a sétatéren, Pogány zsoltárok, Kolozsvári horror, Száz sor magány, A téli éj, Kolozsvár, Az utolsó monológ. (Kár, hogy e nagyszerű kötetben nincs feltüntetve a versek keletkezésének éve.) Kolozsváron magyarnak születni nagy kiváltság és egyben nehéz kereszt is lehet. Bartalis János Kolozsvárhoz c. versében igy ir: „Én hozzád hű maradok Szemlér Ferenc Kolozsvár c. versében azt irja: „Nem akartam én idejönni. Orbán János Dénes két verse sok mindent sejtet: Téli dal „Kolozsvár. Tél, huzat. Beton tökély. Madártetem. Szemét. Sötét Szamos. Tavaszi dal „Kolozsvár fölött bár Mindenféle változás ellenére (és részben miatt) Kolozsvár még mai is az erdélyi magyarság kultúrális központja. Körülbelül 70.000 magyar él a városban. Egy hetvenezres magyarországi város a nemzeti kultúra tekintetében lehet jelentéktelen. Kolozsváron viszont vannak magyar egyetemek, főiskolák, középiskolák, magyar szerkesztőségek és kiadók (Korunk, Kritérion, Keresztény Szó, Helikon stb.), levéltárak, múzeumok, színházak, operatársulat, emlékházak, könyvtárak. A kolozsvári magyar civilszervezetek erejét több mint 50 alapítvány és egyesület jelzi. (pl.: Apáczai Csere Baráti Társaság, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület, Kriza János Néprajzi Társaság stb.). A város fontos egyházi központ is; püspökségekkel, teológiával és más egyházi intézményekkel. Itt dolgozott Márton Áron, Tavaszy Sándor, Barabás Samu, Juhász István, László Dezső; hogy csak azok nevét említsem, akik munkásságát némileg ismerem is. Kolozsvár gazdasága - úgy tűnik - fellendülőben van annak ellenére, hogy néhány régi nagy gyár a rendszerváltozás után összeomlott. Az elmúlt években 11 különféle bank nyitott fiókot, és sokat fejlődtek a szolgáltatóipar és a kereskedelem más ágazatai is. Mivel a város egyben Kolozs megye központja is, számos hatóságnak és közhivatalnak is a székhelye. A Főtéren és környékén nagy a forgalom, lüktet az élet és sok a fiatal. Márcsak azért is, mert a legtöbb széles út keresztezi a főteret, amit fontos intézmények vesznek körül. Kolozsvári unokatestvéreim mindig találkoznak ismerősökkel, ha átmennek a Főtéren, és legtöbbször váltanak néhány mondatot egymással azok, akik igy „véletlenül” összefutnak. A kávéházak térre nyúló teraszain minden hely foglalt. Gyönyörűek a régi híres épületek, templomok. (Szent Mihály templom, színházépület, New-York szálló, Városháza, Bánffy palota, stb.) Megszépülőben vannak a belvárosi kisebb utcák régi megkopott villái és házai is. Minden másodikon egy-egy új kisvállalkozás cégtáblája látható. A Főteret még mindig „Hunyadi Mátyás” uralja, Fadrusz János remekműve révén. Van Mátyás királyban (1443-1490) valami ledönthetetlen. Talán azért, mert igazságos volt? Talán azért, mert kora kiemelkedően legműveltebb uralkodója volt? Talán azért, mert édesapja, Hunyadi János nándorfehérvári diadala (1456) emlékére még mindig fél Európában harangoznak délben? Talán azért, mert kiváltságokban részesítette szülövárosát? Vagy más oka van? A Farkas utca, - a Refomátus Templommal, a Református Kollégiummal, Kolozsvári Márton és György Szent-György lovasszobrával -, a Bethlen bástya, Mátyás király szülőháza, a Ferenc-rendi templom és a templom falához épített gótikus zárdaépület, a sétatér, a Botanikus kert és a Protestáns Teológiai Intézet őrzi még Kolozsvár történelmét és kultúráját. Ennek a történelemnek vannak nagyon tragikus eseményei is. Hogy csak néhányat említsek: Nagy bünöknek hosszú az árnyéka! A város összképe és hangulata sokat változott az utóbbi évtizedekben. A Házsongárdi temető is egyre zsúfoltabb; már összeszorulnak benne az őseink. Kifejező Gaal György könyvének a címe: Tört kövön és porladó kereszten. Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben. (kiadták: Kolozsváron 1997-ben). Unokatestvérem, László Kálmán segítségével hamar megtaláljuk nagyszüleim, keresztszüleim és más kedves rokonaim sírját. Mindegyikük emlékét felidézzük és gyögyvirágot teszünk a vázákba. Cs. Szabó László Álmatlan éj c. versét igy fejezi be: „anyám sírjáról örökre eltünt a borostyán Na de legyünk optimisták, mert ez az erkölcsös nézőpont: szép város lesz újra Kolozsvár. Pünkösd van. Süt a nap. A Főtéren könyvsátrak, asztalaikon vadonatúj könyvek, folyóiratok. A Korunk legfrisebb száma József Attila és László Dezső életművét méltatja. Mindketten 100 éve, 1905-ben születtek. Az elöző este a Farkas utcai templomban a Magyar Rádió zenekara adott hangversenyt. Figyelemreméltó a kolozsvári Magyar Színház és a Magyar Opera műsorkínálata. Mindez pezsgő kulrúrális életre utal; ez pedig nem létezhetne jövőbe vetett hittel élő emberek nélkül. És nem létezhetne Istenbe vetett hittel élő emberek nélkül. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen bizonyára nincsen!” Ez volt Bethlen Gábor utolsó mondata. Kolozsvárról Háromszékre indulunk tovább. Átmegyünk Tordán és közben jó érzéseink vannak. Büszkék vagyunk arra, hogy Európa történelmében Tordán mondták ki először és foglalták törvénybe a teljes vallásszabadságot. Történt mindez 1568-ban, János Zsigmond fejedelemsége idején, a tordai országgyűlésen. A következő évszázadban a 30 éves háború során (1618-1648) fél Európa kipusztult a vallási türelmetlenség jegyében vívott háborúkban, harcokban. Nem árt ezt felidézni most, amikor Erdély (Románia részeként) kéri bebocsátását az Európai Unióba. Nem az a fejlettebb nemzet, ahol szebb autóval járnak az emberek. Északírországban a vallási türelmetlenség miatt még most, a XXI. században is évente összecsapnak a katolikusok a protestánsokkal. Erdélynek most is életbevágóan szüksége van a türelemre, de nemcsak vallási, hanem etnikai, kultúrális és politikai vonatkozásban is. Útunk következő állomása felkavaró élményt jelent. Segesvár után Fehérgyarmat határában áll Petőfi Sándor emlékműve. „Ott essem el én, Toleranciát! Toleranciát! Különben Erdélyben mindennek vége. A toleranciánál is több kell! Politikai akarat és cselekvés kell ahhoz, hogy Erdély minden népe szabad otthonának érezhesse szülőföldjét. Az önkormányzatok szerepének további erősítése, az önrendelkezési jog növelése és a beleérző képesség, a tapintat és az önuralom fejlesztése szükséges a békességhez. Az első kettő politikai kérdés, a másik három pedig személyiség-fejlesztés kérdése.
V. HÁROMSZÉKI KIRÁNDULÁSAINKRÓLKéső délután érkezünk Barátosra, a háromszéki kis faluba. Unokatestvérem, Juhász Máriskó és férje Bóné Barna vagy 15 éve élnek itt. Unokahúgom a helyi iskolában tanít, férje pedig református lelkész. Bóné Barna a tettek embere is. Gyönyörűen felújította és imaházzal bővítette a parókiát és a korábban jellegtelen kertből szép parkot varázsolt. A park lakója már több éve Keve a gólya. Keve szárnyai megsérültek, ezért nem tud repülni. Télen nem délre költözik, hanem a garázsba húzódik melegedni. Unokatestvéremék gondozzák, etetik. Most a templom javításán dolgoznak, de ez pénzszűke miatt lassabban halad, mint szeretnék. Bár a hívek önzetlen munkájára lehet számítani. Az épitőipar anyagköltségei megemelkedtek, de a fizetések alig növekedtek. Egy 30 éve dolgozó református pap havi keresete kb. 110 €. Összehasonlitásként: egy németországi munkás havi bére ennek kb. 10-szerese. A falu gazdasága nehezen fejlődik. A mezőgazdaság nem jó üzlet, az idegenforgalom pedig errefelé még nemigen van. A falu értéke a lakóiból adódik. Barátoson az emberek a hagyományokat ápolják, a rokonok összetartanak, az erkölcsi értékrend még rendet tart. Kevés pénzzel is lehet szépen élni. Ebből a faluból származik Kató Béla, az illyefalvai csoda megteremtője. Már az első este körbesétálunk a faluban. Minden kertben virágzik az orgona. Közel vagyunk a Kárpátokhoz, itt vagy egy hónappal késik a természet a magyarországihoz képest. (Bár Székelyföld többi része még hidegebb.) Jönnek haza a tehenek a legelőről. A csordás illedelmesen köszön a tiszteletes
úrnak: Természetesen mindenki mindenkit ismer. A templom nem nagy, de szép. Az errefelé gyakori földrengés már többször megrongálta. A templomkertben emlékművek őrzik az 1848-49-es hősök és a világháborúk áldozatainak emlékét. A templomkert a falu közösségi életének fontos helyszine; nemcsak a vallásos ünnepek idején, hanem azért is, mert kultúrális eseményeknek is helyet ad. Híres a falu több mint 100 éves fúvos zenekara. A tél hosszú és kemény. Néha napokig sűvít a hideg szél, a Nemere. Ilyenkor a hófuvások emelte hótorlaszok egy hétre is elvágják a falut a külvilágtól. Háromszéken három napon át kirándultunk. Sok szépet és érdekeset láttunk, de ennyi idő nagyon kevés arra, hogy minden nevezetes és szép helyet meglátogassunk. Most nem jutottunk el sem Mikes Kelemen szülőfalujába, Zágonba, sem Csoma-Körösre, Körösi Csoma Sándor szülőházához. De jártunk Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Csernátonban, Prázsmáron, Bálványosfürdőn, Maksán és Torján. Csak röviden írok némelyik maradandó élményről, emlékről. Maksán megálltunk Gábor Áron emlékművénél. 1848 novemberére már Erdély nagy része elveszett a magyar ügyre nézve. Heydte osztrák tábornok hatalmába kerítette a Székelyföld nagy részét is. Lángba borultak a magyar falvak, írtották a magyar családokat. Már csak Háromszék tartotta magát. Háromszék vezetői november 28-ára Sepsiszentgyörgyre népgyülést hívtak össze. Ott döntöttek a székelyek arról, hogy nem hódolnak be a császárnak, hanem ellenállnak. Ott lépett fel Gábor Áron és felajánlotta az ágyúöntést. 6 nap múlva már készen volt az első két ágyú. Néhány hónap alatt pedig további 62 ágyút öntött. Háromszék 125 harangot, Marosszék 93 harangot, Udvarhelyszék 14 harangot, Aranyosszék 25 harangot adott az öntéshez, ezen kívül temérdek ónedényt adtak össze, és több mázsa rezet. Gábor Áron ember feletti erőfeszítéssel rövid idő alatt megszervezte az ágyúgolyó öntést is és a lőszergyártást, valamint tüzéreket képzett ki. A Bem tábornok által irányított sereg Gábor Áron tüzérségének segítségével néhány hónap alatt felszabadította Erdélyt. Gábor Áron - akit Kossuth Lajos őrnaggyá nevezett ki - a csatákban személyesen irányította a tüzéreket. A császárnak az oroszok segítségére lett szüksége. 1849. július 2-án az oroszok feltartóztatásáért harcoló székelyek a kökösi csatában még nagy diadalt arattak, de e csata során Gábor Áront egy orosz ágyú golyója mellkason találta és megölte. 35 éves volt. Gábor Áron emléke élni fog, amíg székely emberek élnek a földön. Kézdivásárhely főterén szobor, Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban festmény őrzi Gábor Áron emlékét. Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva…; felhangzik, amikor tábortüzek körül énekelünk. Kézdivásárhely főterén rendbehozták a boldog békeidőkben épült palotákat. A Vígadó épülete eredeti szépségében tündököl. A XIX. századvégi hangulatot őrzi még néhány eredeti cégtábla és az üzletek nevei. Pl. ez olvasható: Mészárszék. Milyen rég nem találkoztam már ezzel a szóval. A háromszéki és a hargitai tapasztalataink alapján a székelyek nagyon szépen beszélnek magyarul. Súlya, íze, zamata van a szavaiknak, hatnak a mondataik. Alig van más olyan magyar nyelvjárási terület, amely történeti folyamatosságát és földrajzi összetartozását így megőrizte volna; bár a székely nyelvjárás maga is tagolt. A tagolódás részben megfelel a székelység hajdani önkormányzati egységeinek, a székeknek. Másrészt eleve adott volt a különbség, hiszen a különbözö időben betelepülő székely törzsek nyelvjárásai is némileg különbözőek. Az eltéréseket fokozta az is, hogy mindegyik nyelvjárást alakította a „szomszédság” nyelve. Péntek János nyelvész így összegzi a közös jellemzőket: „a székely nyelvjárásra jellemző az érzelmi telítettség, a kifejezőkézség, a szinte költői képszerűség, a fordulatosság, a tömörség, a hangutánzó, a hangulatfestő szavak, és az indulatszavak árnyalatokban való tobzódása. A székelyek nyelvjárásában a képi és a fogalmi gondolkodás még nem válik durván szét egymástól.” A fehér nárcisznak több neve is van Erdélyben: pl.: fehér horgas rózsa (ez leíró, definiáló szó), kódusláb (ez képszerű, érzelmi színezetü szó). Péntek János szerint egy kisebb táj közösségének nyelve és kultúrája között szerves a kapcsolat. Pl.: ha egy nyelvjárást a metaforizáló jelleg, a képszerüség jellemez, akkor a kultúrájára a jelképesség (szimbolizáció) és a szokások rítussá szerveződésének készsége a jellemző. Mikes Kelemen és Tamási Áron szépírói stílusára is igaz az erőteljes képszerüség és a metfórák használata; nyílván anyanyelvük adottságaiból fakadóan is. A székelyek beszéde kifejezi a furfangos gondolkodásukat, csavaros észjárásukat, vidám kedélyüket és költői hajlamukat. Szinte minden alkalomra nótát, verset, rigmust faragnak. Mindezek bemutatására idézünk néhány rigmust és néhány tréfás anekdotát. Egy asszony pl. ácsmester férjét így síratta: „Jaj édes jó uram! A szomszéd faluban az asszony látva, hogy tisztességes halottlátogatók jöttek többen is a faluból, dolgát abba hagyva beszalad a szobába, férjére borul és igy kesereg: „Jaj Istenem, Istenem, Vöö Gabriella által szerkesztett Székely ésszel c. kötetből idézünk néhány történetet: Az a Te dolgod Azt mondja egy asszony az urának: Ki hordja a kalapot -No, hogy sikerült a házasságod, kedves barátom? Hogy vagy az asszonnyal? Ki
hordja a kalapot a háznál? Gondolom te, hisz mindig olyannak ismertelek! Mit fogunk bé? Addig becsmérelte úton, útfélen az elöljáróságot egy izgága székely, amig valaki
besúgta, és perbe fogták érte. Következett a tárgyalás, végül a börtön. Mikor bezárták,
két szép fejőstehén maradt az istállóban. Felesége sokat szaladgált az ügyvédekhez, az
elöljárósághoz, hogy kiszabadítsa emberét, sokat költött, végül fájó szívvel, de meg
kellett válnia a két szép fejőstehéntől. A sok költség nem esett hiába, mert kevés idő
múlva kiszabadult az ember a börtönből. Szeretettel ölelte meg hűséges asszonyát, akinek
a kiszabadulást köszönhette, majd hátrament az istállóba, de szinte hanyatt esett
meglepetésében, mikor az istállót üresen találta: Megtanult magyarul Az egyik székely faluba a Dunántúlról hozott feleséget egy ifjú. Alig egy évtizedet
éltek együtt, mikor az asszony hirtelen megözvegyült. Gyermekük nem született volt,
tehát elhatározta, hogy visszamegy a Dunántúlra. Elutazása előtt körülvették a
szomszédok, a szomszédasszonyok, akik nagyon sajnálkoztak távozása miatt: Ez a történet jól kifejezi a székelyek azonosságtudatát; miszerint: „Székely szülte a magyart”. A 2004. december 5-i népszavazást megelőző szégyenteljes kormánypropaganda óta sajnos ez a mondás már így hangzik: „Székely szarta a magyart, ette volna meg a szarát”. Több székely emberrel beszélgettünk erről. A legszomorúbbnak azt tartják, hogy most „sikerült” szembeállítani a székelységet a magyarországi magyarsággal. Ez szinte megbocsáthatatlan bűn. A népszavazás óta számos székelyföldi templomban az Istentisztelet végén már nem éneklik el a magyar Himnuszt, hanem csak a székely Himnuszt. Újabb lelki sebek keletkeztek. Egy nép jövője nagymértékben függ a lelkiállapotától. A népszavazás elötti napokban 500(!) erdélyi református lelkész utazott Magyarországra, hogy Istentiszteletet tartson a testvérgyülekezeteknél. „500 bizony dalolva ment…” Nagy baj van a nemzettudattal. Nem a határon túli magyarokéval, hanem az országhatáron belül élő magyarok közül több millió embernek súlyosan sérült a nemzettudata, vagy vészesen elsorvadt. Gyógykezelésre szorul. Az országgyűlést át kéne alakítani nemzetgyűléssé. A nemzetgyűlésbe pedig helyet kell adni a magyarság egésze képviselőinek. A nemzetgyűlés mellett szól az Európai Unióba való tartozásunk is, ahol az országhatárok szinte megszűnnek. Tehát az Európai Union belül már nem országokban, hanem nemzetekben kell gondolkodni. Reméljük, hogy Románia Európai Unióba való felvétele nem fog elakadni a közelmúltban történt francia és holland népszavazási eredmények miatt. Torján Mike Bálint nyugdíjas református lelkész és felesége fogadtak bennünket, - Bóné Barna közvetítésének köszönhetően. E történet lényege az, hogy Péntek Márta anyai nagyapja Háromszékről származott és teljes neve: Alsó Felső Kézdi Torjai Csomortányi Mike Ferenc volt. Mike Bálint már a telefonbeszélgetés során tudatta velünk azt, hogy valószínűleg rokonok vagyunk, és hogy a Mike család története Szent Istvánig, sőt még régebbi időkig ismeretes. Kiváncsian vártuk a találkozást, de az még érdekesebb lett, mint ahogyan elképzeltük. Mike Bálint ugyanis megmutatta nekünk a féltve őrzött családi címert és pecsétet, valamint a Mike családfát. Mártában pedig felfedezni vélte a családi vonásokat. Majd elmesélte nekünk Mike Ilona történetét, aki Szent István uralkodása idején élt Torján. A közeli Bálványos hegyen ekkor még - az Attila hun királytól származó - Apor nemzetség leszármazottai éltek. Az Aporok bátran dacoltak a hittéritő király parancsaival, és továbbra is ősi bálványaikat imádták. A hegytetőn építettek erős várat, hogy biztonságban legyenek. Innen származik az elnevezés: Bálványosvár. Történt akkor, hogy Bálványosvár ifjú ura, Apor Géza megkérte feleségül a szomszéd úr lányát, Mike Ilonát. A keresztény szülők elutasították őt, mert nem akarták leányukat pogány emberhez adni. Ezután Apor Géza Torja templomából elrabolta Mike Ilonát és Bálványosvárba vágtatott vele. A két család között véres harc tört ki, aminek csak úgy lett vége, hogy Mike Ilona kérésére Apor Géza is felvette a keresztény vallást. Az Aporok később is karakán vezetők maradtak. Ugyanis Apor László, Erdély vajdája Bálványosvárba záratta be a magyar trónt bitorló bajor Ottót (1305-1308), és csak akkor engedte szabadon, amikor az - esküvel - lemondott a trónról. Apor László Bálványosvárban több mint 2 évig őrizte a magyar koronát, majd átadta Károly Róbertnek, aki csak a szent korona megkapása után vált általánosan elismert magyar királlyá. Torjáról felmentünk Bálványostetőre. Gyönyörködtünk a hegy és a kilátás szépségében, de záptojás szagot éreztünk. Ez nem csoda, mert a közelben van a Büdös-barlang, ahonnan kénhidrogént is tartalmazó gázkeverék tör ki a szabadba. Másnap Sepsiszentgyörgyre utaztunk. Kós Károly tervezte a Székely Nemzeti Múzeum épületét, a város nevezetességét. Ez hangulatos, játékos, díszes, de mégis szerény épület. Remekmű! A múzeumban lévő látnivalók leírására nem vállalkozom, de ajánlom megnézését mindenkinek, akit érdekel Székelyföld. A városban van a híres Székely Mikó Kollégium. 1859-ben alakult a Kollégium, gróf Mikó Imre (1805-1876) adományának köszönhetöen. Átlapoztuk a Székely Mikó Kollégium 1994-ben kiadott évkönyvét. Ebben látható, hogy milyen sok nagy ember tanított és tanult az ódon falak között. Pl.: Kiss Manyi szinésznő is itt tanult. Közben éreztük a híres mondat igazságát: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” (Reményik Sándor) Háromszékből tovább utazva Brassó felé nagy élményben volt részünk. Megálltunk ugyanis Prázsmárban. A falu közepén hatalmas Árpádházi vártemplom áll. Mint megtudtuk: II. Endre építtette és egy német lovagrendnek adományozta. A külső várfalon lőrések vannak. A belső várfalban négy emelet magasságban többszáz cellaszoba épült. Háborúk esetén a falu lakosai ott találtak menedéket. A gótikus templom rendkívül szép, szárnyas oltára 1460-ban készült és méltán híres. Prázsmár évszázadokon át szász település volt. A vártemplom a világörökség része lett, az Árpádok és a szászok dicsőségére. Fényképeket készítettünk, majd tovább autóztunk Brassón át Négyfaluba. Brassó az erdélyi szászok legnagyobb városa volt, de ma már a kb. 320.000 lakósból a szászok száma nem éri el az ezret sem. A szocializmus évtizedeiben ugyanis a szászok kivándoroltak, nagy többségük Németországban telepedett le. Négyfalu története is érdekes. A XV. századig a székelyföld része volt, akkor azonban a magyar király Brassónak elzálogosított 7 falut. A hét falu összevonásából jött létre Négyfalu város és három önálló település. Négyfalut eredetileg csángók lakták, majd a szászok domináltak. Négyfaluban él református lelkipásztor unokatestvérem, Juhász Péter és felesége - született Kató Judit. Judit Kató Béla testvére. Igen kedves vendéglátásban részesülünk. Jó pálinkát iszunk, finomakat eszünk és szép nyugodtan elbeszélgetünk. Ez a mondat mind a hat unokatestvéremnél eltöltött látogatásra leírható. Köszönet és hála érte! Péterék is folyamatosan bövítik és szépítik a parókiát és a templomot, és most új imaházat is építenek. Öröm volt látni a vallásórára érkező gyerekek komolyságát és tisztelettudó viselkedését. Másnap testileg kipihenve magunkat és lelkileg feltöltődve indulunk tovább. Ismét átmegyünk Brassó külvárosán. A kimenő utat eltévesztve betévedünk néhány gyártelep közelébe. Lehangoló a látvány: elhanyagolt utak, rozsdás gyártelepek, szürke házak, autóroncsok. Mindez éles ellentétben van a Brassót körülvevő hegyek szépségével. Tudjuk, hogy Brassó történelmi belvárosa szép és érdekes (pl.: a híres Fekete Templom), de most nem arra vesszük az irányt, mert este már Hargitán akarunk aludni. A külvárosból kikecmeregve 1 órán belül Szászhermányon át (ahol jól látható a szászok fejlett épitészeti kultúrája) Illyefalvára érünk. Illyefalva Szent Illésről, a falu védöszentjétől kapta a nevét. A községben ma is őrzik, ápolják az Illés-napi népi szokásokat. A település református temploma egy dombtetőre épült és erős kettős várfal (és közte várárok) veszi körül. 1568-ban, a Rákóczy György fejedelem ellen berontott törökök és tatárok olyan erősnek találták a várat, hogy csak „csellel” (be nem tartott békeajánlattal) tudták bevenni. A várban 500 székely esett el és 800 embert pedig rabszíjra fűzve vittek el. Hat háromszéki pap is áldozatul esett. Szinte jelképes, hogy a temető a várdomb oldalában van; mintegy körülveszi a várat. A sírokon tulipánok nyílnak. Itt is virágzott az orgona; illatától kellemes bódulatba estünk. Az ősök megörzött emléke erősebb védelem minden várfalnál. Illyefalva református lelkipásztorának, Kató Bélának köszönhetően az utóbbi évtizedekben nagy itt a fellendülés. A kivételes szervezői tehetséggel megáldott pap vállalkozások egész sorát indította be és másokat is segített ebben. Nézete szerint a külföldről érkező segélyek nem sokat érnek, ha közvetlenül szétosztják azokat. Megszervezte az olcsó hitelek felvételének a lehetőségét a vállakozók számára. Az igénylő úgy kaphat pénzt, ha két szomszédja és a lelkésze kezességet vállal. Gyermekfalut hozott létre; az árva gyerekek családban történő felnevelése érdekében. Gyermektelen házaspárokkal kötött szerződést oly módon, hogy a nevelő apákat munkahelyhez segíti, a nevelő anyák pedig fizetést kapnak. Egy-egy házaspár 4 gyermeket nevel fel. A vár tövében, idilli környezetben felépített sorházakban laknak a családok. A gyerekfalu mellett nagyszerű konferencia központot hozott létre. Kató Béla áldásos munkáját azzal jutalmazza az élet, hogy még több munkát bíznak rá. Most már püspökhelyettes és a Sapientia Egyetem kuratóriumának elnöke is. Isten éltesse sokáig!
VI. HARGITAI NEVEZETESSÉGEKRŐLllyefalvát elhagyva útunk Sepsiszentgyörgyön át Csíkszereda felé, onnan pedig Székelyudvarhely irányába vezetett. Csíkszeredától már egyre magasabbra vitt az út, egyre vadregényesebb lett a táj, már csak fenyőerdőket, hegyoldalakat és patakvölgyeket láttunk. A Hargita közepén a 985 m magasan lévő Tolvajos-tetőn hatalmas fából készített hármas keresztet állítottak fel. Az egyik kereszten nagy betükkel Márton Áron neve olvasható. A XX. században megbékélést hírdető és meghurcolást, valamint hosszú börtönéveket elszenvedő katolikus püspök olyan jelentős hőse a székelységnek, mint a 100 évvel korábban még ágyúival harcoló Gábor Áron. Tolvajos-tető után már lefelé kanyarog az országút. Keresztül megyünk vagy négy falun (közöttük a híres Homoródfürdőn) amíg elérkezünk szálláshelyünkre, Máréfalvára. Hargita földrajzi értelemben egy 136 km hosszú hegyláncolat. Északi tagja a Görgényi hegycsoport, a középső a tulajdonképpeni Hargita, amelyhez délen a Hermányi és a Háromszéki hegyek csatlakoznak. (A földrajzi és a közigazgatási elnevezések nem fedik teljesen egymást.) A Hargita hegységtől keletre, a Kárpátok övének részeként nyúlik el észek-déli irányba a Keleti határláncolat. Ennek részei: a Gyergyói, a Csíki és a Bereczki havasok. Hargita hegyei sűrű erdőségekkel borítottak: tölgy, bükk, nyír, a magasabban fekvő részeken pedig fenyőerdők vannak. A hegyekről völgyek ereszkednek alá, melyek itt-ott tágabb medencékké szélesednek. E medencék: a gyergyói lapály, Fel-csík, Al-csík, háromszéki medence. A vidék legnagyobb folyói a Maros, Olt, Nagy Küküllő, Kis Küköllő, és számos patak ered a hegyekben. Máréfalván egy székely családnál alszunk meg. A család fafaragással foglalkozik és asztalos műhelyük is van. Mellékkeresetként szobát adnak ki. Rendkívül szívélyesek, nyiltak; sokkal inkább kedves vendégnek érezzük magunkat náluk, semmint „külföldi” turistáknak. Ebben a faluban vannak a legszebb székely kapuk. A kapuk díszítése olyan gazdag, díszes és könnyed, hogy a halasi csipkét idézi. A székelyföldi falvak némelyike kezd „szakosodni”. Az egyik faluban vagy 10 helyen árulnak kürtős kalácsot, a másik faluban hagymát és krumplit kínálnak minden harmadik háznál, másutt cserépedényeket. Máréfalván pedig faragott székely kapuk vásárolhatóak; ajándéktárgyként és igazi is megrendelhető. Másnap Hargitafürdőre kirándulunk. Hargitafürdő kb. 200 házból álló település, 1300 m-re van a tenger szintje felett. Jó időben be lehet látni az egész csíki medencét. Fenyőerdö borítja be a hegyet. Itt a lucfenyők 40-50 méter magasra is megnőnek. Egy-egy fa kolosszust alaposabban megnézve tisztelet ébred bennünk irántuk. Nem csoda, hogy régen a favágók mielőtt fejszéjükkel belevágtak egy-egy ilyen gyönyörű áldozatba, előtte imádkoztak és bocsánatot is kértek. A fenyőerdő (is) sokkal több mint a fák összessége. A kidőlt, korhadó fákon mohák nőnek. A fák között szebbnél szebb páfrányok élnek. Az erdő szélén bodza és áfonya, másfelé málna és csipkerózsa küzd egymással. A sűrűbe menve szederindába ütközünk. Itt-ott egy-egy bükk és kőrisfa is van. Az oxigéndús levegő gyanta illatába néhány virág és talán gomba szaga is vegyül. A fenyőerdők levegője rendkívüli, szinte „harapni” lehet. Újabb hírek szerint a cukorbetegek is gyógyulnak tőle. Jól esne itt maradni nagyon sokáig. Hargitafürdőn is van mofeta (büdös gödör), azaz gyógyító hatású gázkeverék tör fel a földböl. A helyiek büszkén említik és mutatják Kányádi Sándor, költő, nyaralóját. Mint mondják, ő is gyakori látogatója a mofetának. Egyik délután ellátogattunk Telekfalvára, Juhász Ábelhez; Juhász Péterék fiához. Ábel Telekfalva református lelkésze. Mint hallottuk, Telekfalva a Hargita közepén helyezkedik el. Festői vidéken épült a falu. Kb. 260 lakosa van. Ábel 4 éve szolgál ott; ez az első munkahelye. Jó volt hallani tőle, hogy szeret Telekfalván élni. Igen aktívan dolgozik. Tavaly készült el az új imaház, és a parókia is egyre szebb. Több környékbeli falu vezető embereivel összefogva létrehoztak egy alapitványt. Közösségfejlesztő céljaiknak ez az alapitvány ad jogi hátteret és szervezeti keretet. Már többször pályáztak sikeresen különböző programok anyagi támogatása érdekében. Mindezen munkák mellett Ábel még egy népi zenekarban is nagybőgőzik. Most jelent meg a zenekar CD-je. Ábel finom szilvapálinkával és jó ebéddel kínált. Hosszan elbeszélgettünk. Közben dörgött és villámlott, majd zuhogott az esö. Mégis jó hangulatban indultunk vissza szálláshelyünkre. Máréfalváról hazafelé autózva megállunk még Korondon, Farkaslakán és Marosvásárhelyen. Sóvidéknek nevezik Székelyföldnek Korond-Parajd-Szováta környékét; a kis Küköllő és a Korond patakok völgyét. Ez a föld olyan, mintha egy tengerrész sógazdagságát őrizné magában. Errefelé a források és a kutak víze sós ízű, sósziklákban, sóhegyekben lehet gyönyörködni. A parajdi sóhegy belsejéből évszázadok óta bányásszák ki a sót. A korondi sós forrás víze konyhasón kívül szokatlanul sok szabad széndioxidot, vasat és nátriumbikarbonátot tartalmaz. Mind az ivóvíz, mind a korondi fürdő sokféle betegséget gyógyít, vagy megelőz. Pl.: vashiányos vérszegénységet, csontbetegségeket, börbántalmakat. Dr. Hankó Vilmos elemezte e sós víz értékét. Dr. Hankó Vilmos Székelyföld cimű csodálatosan megírt könyvében így ismerteti a fürdőt: „A korondi fürdőnek maga a természet olyan kedvező helyet jelölt ki, amelynél alkalmasabbat, szebbet keresve sem lehetett volna találni. A fürdőt körülvevő magas hegyek minden kellemetlen levegőáramlást visszatartanak. A levegő enyhe, portól mentes, kellemes meleg. A szél Korondon ismeretlen.” A korondi országút mellet népművészeti kincsek, remekművek vásárolhatók. Aki még nem látta, el sem tudja képzelni azt a sok szépséget cserépedényekben, taplóteritőkben, hímzett blúzokban, díszes mellényekben, szoknyákban, szalmakalapokban, ami ott ki van rakva. Ősi népművészet, sok nemzedéken át kifinomodott diszitő művészet, a művészi szinten űzött fazekasság termékei gyönyörködtetheti azokat, akiknek van ehhez szeme és ízlése. Micsoda ellentétben áll mindez a nagyvárosi bevásárlóközpontokban megvehető tömegtermelés árucikkeivel és a ki tudja honnan származó dömping árukkal szemben. Korondon érdemes vásárolni, mert minden szép és használható és mert vásárlásunkkal hozzájárulunk olyan emberek kézműiparának és művészetének fennmaradásához, akik a magyar nemzet kultúrális örökségét, kincseit őrzik. Mi is veszünk néhány, virágokkal díszített, korsót és tányért és egy fekvő bivalyt. Édesanyám tavaly decemberben eldöntötte, hogy a jövőben már csak erdélyi népművészeti termékeket vagy erdélyi írók könyveit ajándékozza. Példáját érdemes követni. Farkaslaka. A falu szélén leraktuk az autót, mert nem kockáztathattuk a tengelytörést. Olyan hepe-hupás út vezet a világirodalom egyik legnagyobb prózaírójának szülőházához, amilyet előtte csak Sepsiszentgyörgy környékén láttunk. Na, de a zsenik közelsége megér egy kis fáradozást. Az öreg szülőház külsőre nem üt el a többi rendben tartott székely parasztháztól. Belül azonban múzem és zarándokhely. Az utcára néző szobában szép vitrinekben sorakoznak az író erdeti kiadású művei, családi fényképek és egyéb emléktárgyak, dokumentumok. Ami nekem legjobban tetszik, hogy itt áll a szerény, faragott bölcső. A szülők abban ringatták mind a 11 gyermeküket. A középső szobában a látogatók, tisztelők koszorúi és a koszorúk szalagjai vannak elhelyezve. Tamási Áron Erzsi nevű húga itt él a faluban, most 95 éves. Az ő fia, Sipos Mátyás mutatja meg az emlékházat. Sipos Mátyás keveset beszél, de a kérdésekre szívesen válaszol. Nagybátyja, Tamási Áron, dolgaiban rendkívül tájékozott. Ízesen beszél, de visszafogottan fogalmaz. Néha sokatmondóan hallgat. Semmi dagályosság, semmi dicsekvés. Megtudjuk tőle, hogy az idén ez idáig kevesebben jöttek Magyarországról, mint tavaly. (2004. december 5-e után vagyunk.) Búcsuzóul vásárolunk néhány emléktárgyat, köztük egy könyvet, amit „idegenveztőnk” édesapja, Erzsi néni elhunyt férje, Tamási Áron volt sógora, Sipos Ferenc írt. A könyv cime: Itthon-Farkaslakán. Ebben a könyvben a szerző elmeséli Tamási Áronnal kapcsolatos emlékeit. Tamási Áron, ha hazalátogatott Budapestről Farkaslakára, gyakran hívta sógorát, hogy együtt menjenek a határba kaszálni, az erdőkbe barangolni és beszélgetni. Sipos Ferenc ilyenkor a falu régi történeteit, anekdotáit mesélte az írónak. Sipos Ferenc négy osztályt végzett. Vele született tehetsége és a gyerekfejjel magába szívott sok-sok történet nem hagyta nyugodni, idős korában megírta meséit. Ebből másolunk ide egyet, hogy jobb legyen a kedvünk. Farkaslakán vadon nő a gyöngyvirág. Szippantsunk hát bele. „-Sógor, tud maga valamilyen vicces dolgot? Miközben végigjártuk a havasi kaszálókat, még azt is elmondtam, hogy miként gyógyitotta meg másnap a katona a bölcsőben fekvő öregasszonyt. Megígérte neki, hogy feleségül veszi, mikor az udvaron lévő száraz eperfa újralevelezik. Nem kellett többet ringatni, kiugrott a bölcsőből, rendezte a házat, s tán még most is öntözi azt a száraz eperfát; vizsgálja, valami új levél nem bújt-e ki. Mindennap várta a katonát.”
VII. MAROSVÁSÁRHELYRŐLA város történetéről dr. Hankó Vilmos Székelyföld c. 1896-ban kiadott könyvében ezt olvashatjuk: „Maros-Vásárhely első városa a Székelyföldnek; népessége (14.212 lak.), ipara, díszes épületei, templomai, könyvtára, iskolái, nagy intelligenciája, társadalma, a több százados múltnak emlékei teszik azzá. A város régmúltját sűrű homály fedi. Annyit mégis tudunk, hogy itt szokták volt hajdan a magyar királyok alatt az ökör-adót beszolgáltatni; az ökörsütéssel, vagyis a királyi adóba adott ökrök megbélyegzésével vásár volt egybekötve. Ez a hely az idők folyamán látogatott vásárhelylyé, majd várossá nőtte ki magát. Így lett az egyszerű vásártelepből város: Székely Vásárhely városa. A várost Bethlen Gábor tette szabad királyi várossá; tőle kapta mai nevét is. A város sok fényes, dicsőséges és boldog napot látott; de nem egyszer kellett fenékig kiürítenie a szenvedéseknek poharát is.” Mi csak a főteret és a közvetlen környékét járjuk be. Nagyon szép szecessziós épület a régi Városháza és a Kultúrpalota. Mindkettő dr. Bernády György (1864-1938) polgármestersége idején épült. Bernády rendkívüli képességekkel megáldott ember volt. Az ő városszervezői munkájának eredményeként vált Marosvásárhely rendezett, csatornázott, parkosított, szép várossá. Bernády idején szabályozták a Marost, középületek, iskolák, egyetemek épültek. Rohamos ütemben fejlődött az ipar és a kereskedelem. Az elmúlt száz év politikai fordulatai nyomán a főtéren álló szobrok többször cserélődtek. Most nem találtuk (egy Marosvásárhelyről szóló képeskönyvben megismert) Kossuth és Bem szobrot. Vannak helyette más szobrok. Mindez felidézi 1990. március 15-ének borzasztó marosvásárhelyi eseményeit. Megiszunk a főteret díszítő McDonald`s-ban egy hosszú kávét és tovább utazunk. Pedig fel akartuk kereseni Bólyai Farkas és Bólyai János emlékeit.
VIII. ÖSSZEGZÉSA 12 napos erdélyi körutunk során mind a hat Erdélyben élő első unokatestvéremékkel sikerült találkozni. László Ferencéket, László Miklósékat, László Kálmánékat és Juhász Tamásékat Kolozsváron, Juhász Máriskóékat Barátoson, Juhász Péteréket Négyfaluban látogattuk meg; és élvezhettük szeretetüket, vendéglátásukat. Többük gyermekeivel és unokáival is találkoztunk. Nagy örömmel láttuk, hogy valamennyi unokatestvérem jól van, boldogan él, örömük van a munkájukban, családjukban és közösségeikben. Még egyszer mindenkinek köszönjük azt, amit kaptunk! Erdélyi élményeink 5 héttel a „haza”-érkezésünk után is foglalkoztatnak minket. A táj szépsége, a múlt kultúrális öröksége, az emberek tartása és természetessége belénk vésődött. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy némely élményünk Romániában szomorúságot okozott, szorongást váltott ki, mind a felidézett múlt, mind az észlelt jelen és mind az elképzelt jövő tekintetében. Még egyszer írom: legyünk optimisták, mert ez az erkölcsös nézőpont! 2005-06-29
IX. FORRÁSOK JEGYZÉKE
dr. Vidovszky Gábor Németh Ákos Ferenc
|
|||
| ↑ Vissza a lap tetejére | impresszum |
|
||