Hírek

| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |

A hírhez kapcsolódó fényképek…

Kettős Vidovszky évforduló (II.)

Láng Miklós írásai Vidovszky Béla kettős évfordulójára

A XX. század első felének egyik legnépszerűbb és legelismertebb festőművésze volt Vidovszky Béla. Hová tűnt el a neve?

Ennek jártam utána, amikor mintegy 20 éven át bújtam a korabeli sajtót. Hatalmas anyagot gyűjtöttem össze munkásságáról, amit átadtam a Magyar Nemzeti Galéria Dokumentációjának, ahol kijelentették, hogy egyetlen képzőművészünkről sincs a birtokukban még egy ilyen gazdag anyag. Eben az anyagban születésétől (1893) haláláig (1973) benne van mind az, amit a művészről és munkáiról érdemes és fontos tudni. Benne van minden jelentős hazai, és külföldön a hazai művészek képeiből rendezett kiállítás kritikája. A kiállításokról megjelent híradások egy része csak a kiállító művészek nevét sorolja fel, de amelyik cikkben a képekről is szólnak, kivétel nélkül minden kritika felsőfokon említi meg a kiállított Vidovszky festményt vagy festményeket!

A művésznek természetesen önálló kiállításai is voltak, mégpedig az első Aradon 1910-ben, majd Békéscsabán két év múlva. Sikeréről számolt be a sajtó mindkettőről, azzal, hogy Aradon számos képe elkelt, és a békéscsabai kiállításon minden képét megvásárolták. Legközelebb 1914-ben olvashatunk róla, amikor tavasszal Herman Lipót barátjával egészen Szicíliáig utaztak. Ugyan ebben az évben jelentette a sajtó, hogy Vidovszkynak egy festménye elnyerte a Wahrmann-díjat, majd arról olvashattunk, hogy a magyar király részére vásárolták meg egy enteriőrjét. Kitört a háború, Vidovszky is bevonult, de a király néhány kiváló festőművészt, így Vidovszkyt is, hadifestővé nevezett ki. Ezután a frontokról küldte megrázó képeit, amelyeket sorra megvásárolt a bécsi és a budapesti Hadtörténeti Múzeum. (Utóbbiban több képe elpusztult a II. világháborúban.) Aztán jöttek a 20-as évek: megalakult a Szinnyei-Merse Pál Társaság, amelynek Vidovszky is alapító tagja lett. 1920-ban pár soros hír jelent meg arról, hogy egy kiállításon az olasz király részére megvették egy enteriőrjét. Ha ez mással történik, hatalmas cikket írtak volna róla, de egész életében olyan szerény ember volt, hogy inkább elkerülte a sajtónyilvánosságot, semmint kapcsolatokat épített volna ki a médiával. A 20-as években népszerűsége egyre nőtt, s talán a 30-as évek közepére érte el a tetőpontját. Ekkor mondta róla Gerevich Tibor művészettörténész professzor, hogy Vidovszky kora Európájának legkiválóbb enteriőristája. Akkoriban éppen egy Festetics kastély termeit örökítette meg, valóban a kritikának megfelelő minőségben. Sajnos, e képeket a háború elől külföldre menekítették, csak fényképről ismerhettük meg őket.

A háború utáni első kormány külügyminisztere dr. Gyöngyösi János, az egykori békéscsabai (nagyon intelligens, sok nyelven beszélő) könyvkereskedő volt. Ő nyúlt e nehéz időben Vidovszky hóna alá, és rendelt tőle több képet, részben saját részére, részben az államnak. Ez utóbbiban tett engedményt a kívánalomnak, és festette meg az első szabad május elsejét. Ezt a képet a külügyminiszter a Szovjetunió nagykövetének ajándékozta, akinek a festmény annyira tetszett, hogy meg akarta ismerni a készítőjét is. Ennek a találkozónak igen nagy jelentősége lett később, amikor Moszkvában készültek bemutatni a kortárs magyar képzőművészetet. A kiállítók nevét bemutatták a szovjet kulturtanácsosnak, aki hiányolta a Vidovszky-képeket. A rendezők (kénytelen-kelletlen) a művészhez fordultak, és kértek tőle gyorsan két „vonalas” képet. Vidovszky hamarosan becsomagolta két festményét, és átadta a rendezőknek. A csomagot csak Moszkvában bontották ki, amikor elképedve látták, hogy az egyik festmény utcarészletet, a másik virágcsokrot ábrázolt. Kerestek egy félreeső helyet e „nem ide való” két képnek. Aztán megjelent egy cikk Moszkvában a kiállításról, és mit tesz isten, éppen Vidovszky két képe kapta a legnagyobb elismerést. (Fénymásolata a kutatási anyagomban van.) A 60-as évek elején nyílt egy rangos kiállítás Budapesten, amit szovjet művészek, művészettörténészek is megnéztek. Talán megérezték, hogy a mester itthon nem kap megfelelő elismerést, és a vendégkönyvben azt tanácsolták, hogy a nemzet becsülje meg jobban Vidovszkyt! (A kézzel írt, kiállítási bejegyzés a kutatási anyagomban megvan.) Ennek ellenére, Vidovszkyt elhallgatták, és az ún. rendszerváltozás sem hozta felszínre a nevét. Úgy tűnik, hogy feledték.

Idén van 130 éve, hogy született és 40 éve, hogy elhunyt. Illő lenne róla szélesebb körben megemlékezni. Csak az általam több mint 20 éve alapított Vidovszky Béla Városi Képtár (Gyomaendrőd) jelezte, hogy emlékkiállítást rendez a művész képeiből. (A két-tucatnyi Vidovszky képpel megnyitott képtárnak jelenleg több mint 600 festménye és grafikája van, a városhoz is kapcsolódó festők, grafikusok ajándékából. A Képtárnak ma már országos rangja van!)

Láng Miklós

Jubileumi kiállítás

Az akkori Gyomán (ma Gyomaendrőd) 1883-ban született és 40 éve, Budapesten elhunyt Vidovszky Béla festőművész kettős jubileuma alkalmából a gyomaendrődi Vidovszky Béla Városi Képtárban [2013.] július 6-án emlékkiállítás nyílik, amelyen a Képtár kölcsön vett festményekkel egészíti ki saját készletét.

Miután a kommunista világban elhallgattak róla (és a mai napig sem rehabilitálták!), ma már alig ismerik a XX. század első felének ünnepelt művészét, akinek 20 festménye van a Magyar Nemzeti Galériában, 5 a Parlamentben, 1-2 képét őrzik a különféle minisztériumok, stb.

Láng Miklós
ny. szerkesztő, Vidovszky kutató, a Képtár alapítója

Németh Ákos Ferenc
(2013. június 14.)

Nyomatótbarát verzió