Hírek

| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |

A hírhez kapcsolódó fényképek…

Emlékezés Láng I. Gézára 100. születésnapján, 1916. – 2016. március 8.

Perneczky Lászlótól és Gézától

A teljes emlékezés doc fájlja a Fotógalériában található, letölthető.

. Mottó: „Emlékezni kötelező”

Döbrentei Kornél Szervátiusz Jenő díjas író,

Kossuth Rádió, Vasárnapi újság, 2015. november 15.

.

Emlékezés Láng I. Gézára 100. születésnapján 1916. – 2016. március 8.

.

„Peka bácsi” életútját az interneten a Wikipédiában "Láng Géza (agrármérnök)" címszó alatt, valamint a Keszthelyi Életrajzi Lexikon-honlapon "Láng Géza dr." alatt mindenki megtalálhatja. Innen (és a családfából) kiderül, hogy 1916. március 8-án, Békéscsabán született, és 1937-ben Keszthelyen a Gazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett, ahol előbb gyakornok, majd több megszakítás után 1941-től a növénytermesztési tanszéken lett tanársegéd. De előbb egy pár szót szülővárosom, Keszthely akadémiájáról-egyeteméről.

Európa legrégebbi rendszeres mezőgazdasági felsőoktatási intézménye, a keszthelyi Georgikon, 1797. július 1-jén kezdte meg működését. Az intézmény alapítója gróf tolnai Festetics György. 1906-ban, a magyarországi agrárszakoktatás reformja során a többi gazdasági tanintézethez hasonlóan a keszthelyi M. Kir. Gazdasági Tanintézetet is akadémiává szervezték át. 1945. után a földművelésügyi tárca ellenőrzése alá került Akadémiát először főiskolává szervezték át, majd a 8740/1945. sz. törvény szerint létrejött a budapesti székhelyű Magyar Agrártudományi Egyetem és ennek lett Keszthely, (valamint Mosonmagyaróvár és Debrecen is) szervezeti egysége. A keszthelyi osztály 1949. márciusáig működött. 1953-ban, elkülönítve egymástól a nagy múltú szakoktatási intézményeket, létrejött három Mezőgazdasági Akadémia: Mosonmagyaróvár, Keszthely és Debrecen. Így a keszthelyi intézmény 5 évnyi kényszerszünet után 1954-től folytathatta munkáját immár Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia néven. Az 1957. évi 35. sz. törvényerejű rendelet szerint az akadémiák újból egyetemi rangot kaptak, tanulmányi idejük öt évre emelkedett, s a végzetteket mezőgazdasági mérnökké nevezték ki.

Peka 1942-ben bevonult katonai szolgálatra, a keleti fronton harcolt, majd 1943-ig tartalékos szolgálatba helyezték. Ekkor fejezte be 1937-ben a budapesti Műszaki Egyetemen megkezdett agrármérnöki tanulmányait és így 1943-ban szerezte meg az agrármérnöki oklevelet és szerzett kitüntetéses doktori címet. 1943–47 között ismét tanársegédként tevékenykedett Keszthelyen (közben 1944-45-ben újra behívták katonai szolgálatra), 1947-ben egyetemi adjunktussá léptették elő. 1956-tól a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia docense, majd az Agrártudományi Főiskola ill. Egyetem tanszékvezető tanára, később rektor helyettese, 1965–68 között pedig rektora is volt. 1964-ben, 48 évesen a Magyar Tudományos Akadémia Tagja lett. (Ennyit az interneten található információkból).

Mivel édesapám Békéscsabáról 1935-ben pályázta meg a keszthelyi villanytelep igazgató-főmérnöki állását, villanytelepi szolgálati lakását (és vele gyakorlatilag Keszthely város főmérnöki feladatait is megkapta, pl. vízmű létesítését és a vízhálózat kiépítését), feltételezhetem, hogy Csabán „Mamó néni” jelezte édesanyámnak az akkor már Keszthelyen tanuló rokon diákot. Peka tehát már 1935-től rendszeres látogatója lehetett a családnak a villanytelepen. 1945. nagypéntekén a hirtelen távozó németek felgyújtották a szolgálati lakásunkat (szerencsére a tűz nem terjedt át a gépházra is, így két nap múlva már újra volt villanyszolgáltatás Keszthelyen, csak nekünk nem volt lakásunk). 1946-tól már a harmadik bérlakásunkban laktunk a Zrínyi utca 5. szám alatt. A lakás harmadik, különbejáratú szobájába hamarosan, új lakó érkezett: Peka (a pontos dátumot nem tudom, Peka 30-31 éves, én 8-9 éves voltam akkoriban, emlékeim ettől kezdve vannak róla).

Keszthelyen már korábban (talán még a háború alatt) kapott a valahonnan (talán Erdélyből? – a Láng fiuk jobban tudhatják) menekültként Keszthelyre érkezett Hodászy család szükséglakást a régi, a Balatonszentgyörgy-Keszthely Helyiérdekű Vasút 1888-ban épült és 1903-ig használt állomásépületében. Ez az egykori állomás épület, amit ekkor már régóta lakóháznak használtak, a Balaton Múzeum mögött a Szendrey Júlia utca végén, a Zrinyi u. 5-től, a városközponttal ellenkező irányban, kb. 180-200 m-re ma is áll. (1988-ban eredménytelenül javasoltam Ráday Mihálynak és Czoma Lászlónak, hogy a teljesen leromlott állagú 100 éves épület megérdemelne legalább egy emléktáblát, mint műszaki műemlék). A Hodászy család akkor 22 év körüli Judit tagja sokszor elmehetett a házunk előtt. Mi P. fiúk csak azt tudtuk, hogy Peka meg a másik irányba, a Szendrey utca végére járogatott. Hamarosan eljegyzés lett belőle. Mi is és édesanyánk is összeismerkedet Judit szüleivel is, így nem csoda, hogy az esküvői ebéd (vagy vacsora?) már nálunk, a jóval tágasabb lakásunkban lett megrendezve. Peka egyúttal elköltözött tőlünk. Mi 1951-ig maradtunk Keszthelyen, így nem volt akadálya annak, hogy Juditék 1950-ben a mi édesanyánkat kérték fel keresztanyának a másodszülött Zoli fiúkhoz.

Részemről ezután egy igen hosszú szünet következett, nagyon hűtlen lettem szülővárosomhoz, így csak 1980-ban a váratlanul meghalt Peka temetésén, Budapesten találkoztam a kedves rokonainkkal. Ezután viszont hamarosan Géza bátyám lett rendszeres látogató a Láng család keszthelyi, Vak Bottyán utcai családi házában, amikor nyaranta, Kölnből hazalátogatóban egy-két hét keszthelyi nyaralást is beiktatott. Én mindössze kétszer-háromszor követtem a példát egy-egy rövid beugrással Judithoz.

A fentieket Géza bátyám annyival egészítette ki, hogy megerősítette a feltételezésemet, hogy Peka a villanytelepi lakásunk idejében is bejáratos volt hozzánk, valószínűleg 1942-ben történt az alábbi:

"Nekem ezekről az 1945 előtti évekről csak egy emlékem van Pekáról, nem tudom már, melyik évben történt (te kiszámíthatod), hogy többször is ellátogatott hozzánk a villanytelepi lakásra, és én először nagyon meg voltam rendülve, mint kisfiú, a fess katonatiszti ruhába öltözött, és oldalán csillogó kardot hordó látogatótól. Emlékszem Anyu megpróbálta megmagyarázni, hogy ez nem egy "idegen katona", hanem rokon. Ezzel el is múlt minden félelmem".

dr. Perneczky László
(2016. február 29.)

Nyomatótbarát verzió