A Vidovszky család „WAZ” nevű címere Vidovszky család
       
Családfa Hírek Fotógaléria Kezdő oldal

Hírek

| 2000 | 2001 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 |

Megemlékezés László Dezső bácsiról

Fazakas Laci - László Miklós - Veress István: Milyen utazótitkár volt László Dezső? - V. Feri - V. Gábor - V. Ági

[Vidovszky] Fw: cikk Beérkező levelek x Fórumok x

László Miklós <laszlo.miklos@lxnet.ro> 15:33 (2 órával ezelőtt) címzett: csalad

Kedves Fazakas Laci, kedves Család ! Nagyon köszönjük a tagnapi nagyon értékes és kedves megemlékezést Édesapánkról. Most jelent meg egy kötet Kolozsváron: " Veress István emlékezete- Amikor egy élet legendává válik" címmel. Ebben a kötetben szerepel az a cikkk, amit Édesapám születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepléshez írt. Ebből küldök csatolva egy kissé lerövidített részt. Veress Pista bácsi nagyenyedi születésű (2009-ben), és 98 évesen húnyt el Kolozsváron. Jól ismerte Márta nénit, a Juhász családot. Egy alkalommal, amikor Gábor Kolozsváron volt, az Ő kérésére elvittük el hozzá.Nagyon jól elbeszélgettek főleg az enyediekről,családról Veress István: Milyen utazótitkár volt László Dezső?

(…)

A háború után nehéz idők voltak. 1922, szeptemberében ünnepeltük a Bethlen-kollégium 300 éves jubileumát. 1923 tavaszán Bene­dek Elek – „Elek nagyapó” – látogatta meg az I-III-os kis gimnazistákat (akkor a gimnáziumnak 8 osztálya volt, ami V-XII-nek felelt meg). Nagyon szépen me­sélt nekünk „Elek apó” a kollégium dísztermében, a meséket nemcsak mi, hanem a szülők egy része is hallgatta.

László Dezsővel 1924 áprilisának utolsó napjaiban ismerkedtem meg a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium egyik tantermében. Ez volt az első alkalom, amikor kollégiumunk­ban az első világháború után vallásos konferenciát rendeztek. A 3-31/2 napos vallásos konferenciát, csak 1924. április végén lehetett megtar­tani. Akkor a gimnáziumban az első osz­tályokból páros (A-B) osztály volt. Ez azt jelentette, hogy csak a gimnázium­ban volt 12 osztály, ezenkívül a tanító­képző 4 osztálya. Mivel egy csoportban (nem számítva a más vallásúakat: római katolikus, unitárius, evangélikus és iz­raelita) rendszerint egy osztály volt 24-26 diákkal, Kolozsvárról sok cso­portvezető jött. A helybeliek is besegí­tettek – vallástanárok és segédlelkészek, így is egy csoportvezető naponta két csoporttal találkozott, délelőtt az egyik­kel, délután a másikkal. Hogy milyen alapon osztották be a csoportvezetőket, nem tudom. Jómagam szerencsés vol­tam, kétszer kerültem a László Dezső csoportjába. A diákok magatartása az al­só osztályokban nem volt egységes. Egy része örvendett, hogy elmaradt a nehéz számtanóra, s volt, aki azt mondta, leg­alább jól kialszom magam.

Az első alkalommal észrevettem, hogy László Dezső nem mindennapi ember (nálam csak 5 évvel volt idő­sebb), nagyon jól ismeri a serdülőkorú ifjak lelkivilágát. Bemutatkozott, min­denkit megszólított, kérdezte, hogy ki fia-borja. Elmondta, hogy nekünk akar segíteni ezekben a nehéz időkben. Az abszolváló vizsga előtt állottunk, amit ma kis érettséginek hívnak. Arra kérte a fiúkat, hogy hallgassák meg a tanácsait, mert nem fogják megbánni. A beszélgetés alatt rájöttem, hogy gyorsan fel tudja mérni a helyi adottságokat, és azokhoz igazodik. Pedagógiai érzéke nagyon fi­nom volt, tudta, hogy mivel lehet hatni a diákokra. Tíz percnyi beszélgetés után síri csend lett, és mindenki őt figyelte. Ismerte a politikai helyzetet, a többségi­ek elnyomási törekvéseit. Megmagya­rázta nekünk, hogy ne ellenkezzünk, ha­nem minden percet felhasználva tanul­junk a saját érdekünkben.

Észrevette, hogy elfáradtunk. Nyomban témát váltott, s arra töreke­dett, hogy a csoportja akarva-akaratlanul reá figyeljen. Nem vezette be a csen­des órát, tudta, hogy az akkori ifjúság nem tudja elviselni.

Amikor észrevette, hogy a csoport kifáradt, azt mondta: – Vegyétek elő az énekes könyvet, és énekeljünk el egy harsonát. És már el is kezdte: Fönn a csillagok felett… Elénekeltük mind a há­rom versszakaszt. Továbbá megkérdez­te, szerettek-e énekelni. Mi igennel vá­laszoltunk az első sorban. Már tudta Varga Lajos osztálytársunk nevét, s így folytatta: – No, Lajos, te mondjál egy kurucnótát! Úgy emlékszem, Lajos ba­rátunk a Csínom Palkó, Csínom Jankót mondta. Jól tudtok énekelni, mondta. Aztán tíz perc szünet, de nem több. Min­denki pontos volt, senki sem késett még egy fél percet sem. Ez a pontosság bebi­zonyította, hogy az osztály nagy része szimpatizálja László Dezsőt.

Azt még nem említettem, hogy ak­kor az én osztályom, a IV. B, vagyis a bentlakók osztálya volt. A családban egy lány és három fiú volt, édesapám engem, mint a legnagyobbik fiút 1923 szeptemberében beadott internátusba, mondván, hogy nem árt, ha a fiúgyer­mek egy kis rendet tanul. A bentlakók bátrabbak voltak, az ország 6-7 megyé­jéből verbuválódtak, Háromszék me­gyétől Temesvárig.

Szünet után a munka azzal folytató­dott, hogy nem ő, hanem mi kérdeztünk. Az egyik diák megkérdezte: miért főisko­la a Bethlen-kollégium. A rövid és pontos válasz így hangzott: 1862–1869 között jogi tanfolyam működött a Bethlen-kollégiumban. A református teológia is abban az időben indult, utóbbi csak 1896-ban költözött Kolozsvárra. Később ez a cím megmaradt. Úgy tudom, hogy újra főis­kola a Bethlen-kollégium, mert a tanítóképzőt főiskolai rangra léptették elő.

Sok mindent megtudtunk László Dezsőtől. Elmondta, hogy a Bethlen-kollégium az első világháborúig nagyon gazdag volt, 13 falu határában volt birtoka, ám ennek 1924-ben már csak az egyharmada volt meg. Mi annak örvendtünk, hogy minden október-novemberben a Bethlen-kollégium szőlő­jében szüreteltünk. László Dezső sokat beszélt Bethlen Gáborról is, az iskolaalapítóról és a fejedelemről.

Végül arra tanított, hogy legyünk hűek a református hitünkhöz és szűkebb hazánkhoz, Erdélyhez. Ezt a tanítást ma is be kell hogy tartsa minden magyar ember. Ennél fontosabbat nem tanulhat­tam senkitől. Egy hosszú életen keresz­tül igyekeztem betartani. Köszönöm László Dezsőnek.

A következő években (1925, 1926) is eljött a Bethlen-kollégiumba László Dezső, s bár nem kerültem az ő csoport­jába, mind komolyabb és komolyabb kérdésekről beszélgettünk.

1927-ben, február elején, nem csa­pattal, egyedül jött, s csak a hetedikes és a nyolcadikos diákokkal tárgyalt. Legátusokat akart keríteni húsvétra olyan falvakba, ahol kicsi a református lélekszám (természetesen a legációra a pénz is kevés volt). A városokban, a nagyközségekben a teológusok vállalták ezt a feladatot. Akkor egy osztályban 20-22 diák volt. Heten vagy nyolcan jelentkeztünk. Jó másfél órát beszélt arról, hogy a legátusnak mi a feladata, hogyan kell viselkednie a parókián és a hívek lakásán. A legátus legyen mindig vidám, udvarias, szívélyes. A prédikálásokat jól meg kell tanulni, és fel kell mondani a vallásta­nárnak. Mindenkinek adott prédikációt: egy 12 percest és két rövidet. Könnyű, átírt prédikációk voltak, figyelembe véve a diák szóbőségét.

Engem Torockószentgyörgyre küldtek, ahol a reformátusok száma mindössze 150 körül mozgott. Rendkívül nagy élmény volt nekem ez a legáció. 78 év távlatából is szívesen gondo­lok az ott eltöltött három napra. Ezt a felejthetetlen élményt is László Dezső­nek köszönhetem.

Abban az időben az erdélyi fiatalok közül sokan kivándoroltak Magyaror­szágra, László Dezső meggyőző szavai a kivándorlást is megfékezték.

A közelmúltban, az újságokban, so­kat olvastam, a televízióban láttam, a rá­dióban és közeli családtagoktól hallot­tam ennek a páratlan ünneplésnek a ki­bontakozását, jómagam is tisztelettel, szeretettel és kegyelettel gondolok az ünnepeltre.

Szabadság, 2005

Virus-free. www.avg.com

-------------------- Ez a Vidovszky család levelezőlistája.

Vidovszky Portál: https://www.vidovszky.hu

Levélküldés a listára: csak küldj egy levelet a csalad@vidovszky.hu címre, és minden tag megkapja. Feliratkozás a listára: küldj egy üres levelet a csalad-subscribe@vidovszky.hu címre. Leiratkozás a listáról: küldj egy üres levelet a csalad-unsubscribe@vidovszky.hu címre. A lista archívuma/web oldala: https://www.vidovszky.hu/mailing-lists/arc/csalad

A levelezési lista szerkesztőivel a csalad-editor@vidovszky.hu címen lehetséges kapcsolatba lépni. …

[Üzenet megvágva] Egész levél megtekintése

Ferenc Vidovszky <vidovszky.ferenc@lorkamill.hu> 16:02 (1 órával ezelőtt) címzett: csalad@vidovszky.hu

Kedves Miklós, kedves Laci,

érdeklődéssel olvastam el mindkettőtök visszaemlékezését.

Dezső bácsi, különleges tisztelet teremtett maga körül.

Emlékszem a hétköznap reggeli istentiszeteletekre, amikor Éva néni mellett álltam az orgona mellett.

Gyerek voltam. Nagyon nem értettem a prédikációt, de csodáltam, hogy olyan sokan vannak a templomban.

Kedves Áron, Ákos,

vajon fel lehetne tenni ezt a két megemlékezést a családi albumba?

Köszönettel,

Feri

dr. Fazakas László
(2020. július 13.)

Nyomatótbarát verzió