A Vidovszky család portálja – nyomtatóbarát verzió
Emlékezés Láng I. Gézára 100. születésnapján, 1916. – 2016. március 8.
Perneczky Lászlótól és Gézától
A teljes emlékezés doc fájlja a Fotógalériában található, letölthető.
.
Mottó: „Emlékezni kötelező”
Döbrentei Kornél Szervátiusz Jenő díjas író,
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság, 2015. november 15.
.
Emlékezés Láng I. Gézára 100. születésnapján 1916. – 2016. március 8.
.
„Peka bácsi” életútját az interneten a Wikipédiában "Láng Géza (agrármérnök)" címszó alatt, valamint a Keszthelyi Életrajzi Lexikon-honlapon "Láng Géza dr." alatt mindenki megtalálhatja. Innen (és a családfából) kiderül, hogy 1916. március 8-án, Békéscsabán született, és 1937-ben Keszthelyen a Gazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett, ahol előbb gyakornok, majd több megszakítás után 1941-től a növénytermesztési tanszéken lett tanársegéd. De előbb egy pár szót szülővárosom, Keszthely akadémiájáról-egyeteméről.
Európa legrégebbi rendszeres mezőgazdasági felsőoktatási intézménye, a keszthelyi Georgikon, 1797. július 1-jén kezdte meg működését. Az intézmény alapítója gróf tolnai Festetics György. 1906-ban, a magyarországi agrárszakoktatás reformja során a többi gazdasági tanintézethez hasonlóan a keszthelyi M. Kir. Gazdasági Tanintézetet is akadémiává szervezték át. 1945. után a földművelésügyi tárca ellenőrzése alá került Akadémiát először főiskolává szervezték át, majd a 8740/1945. sz. törvény szerint létrejött a budapesti székhelyű Magyar Agrártudományi Egyetem és ennek lett Keszthely, (valamint Mosonmagyaróvár és Debrecen is) szervezeti egysége. A keszthelyi osztály 1949. márciusáig működött. 1953-ban, elkülönítve egymástól a nagy múltú szakoktatási intézményeket, létrejött három Mezőgazdasági Akadémia: Mosonmagyaróvár, Keszthely és Debrecen. Így a keszthelyi intézmény 5 évnyi kényszerszünet után 1954-től folytathatta munkáját immár Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia néven. Az 1957. évi 35. sz. törvényerejű rendelet szerint az akadémiák újból egyetemi rangot kaptak, tanulmányi idejük öt évre emelkedett, s a végzetteket mezőgazdasági mérnökké nevezték ki.
Peka 1942-ben bevonult katonai szolgálatra, a keleti fronton harcolt, majd 1943-ig tartalékos szolgálatba helyezték. Ekkor fejezte be 1937-ben a budapesti Műszaki Egyetemen megkezdett agrármérnöki tanulmányait és így 1943-ban szerezte meg az agrármérnöki oklevelet és szerzett kitüntetéses doktori címet. 1943–47 között ismét tanársegédként tevékenykedett Keszthelyen (közben 1944-45-ben újra behívták katonai szolgálatra), 1947-ben egyetemi adjunktussá léptették elő. 1956-tól a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia docense, majd az Agrártudományi Főiskola ill. Egyetem tanszékvezető tanára, később rektor helyettese, 1965–68 között pedig rektora is volt. 1964-ben, 48 évesen a Magyar Tudományos Akadémia Tagja lett. (Ennyit az interneten található információkból).
Mivel édesapám Békéscsabáról 1935-ben pályázta meg a keszthelyi villanytelep igazgató-főmérnöki állását, villanytelepi szolgálati lakását (és vele gyakorlatilag Keszthely város főmérnöki feladatait is megkapta, pl. vízmű létesítését és a vízhálózat kiépítését), feltételezhetem, hogy Csabán „Mamó néni” jelezte édesanyámnak az akkor már Keszthelyen tanuló rokon diákot. Peka tehát már 1935-től rendszeres látogatója lehetett a családnak a villanytelepen. 1945. nagypéntekén a hirtelen távozó németek felgyújtották a szolgálati lakásunkat (szerencsére a tűz nem terjedt át a gépházra is, így két nap múlva már újra volt villanyszolgáltatás Keszthelyen, csak nekünk nem volt lakásunk).
1946-tól már a harmadik bérlakásunkban laktunk a Zrínyi utca 5. szám alatt. A lakás harmadik, különbejáratú szobájába hamarosan, új lakó érkezett: Peka (a pontos dátumot nem tudom, Peka 30-31 éves, én 8-9 éves voltam akkoriban, emlékeim ettől kezdve vannak róla).
Keszthelyen már korábban (talán még a háború alatt) kapott a valahonnan (talán Erdélyből? – a Láng fiuk jobban tudhatják) menekültként Keszthelyre érkezett Hodászy család szükséglakást a régi, a Balatonszentgyörgy-Keszthely Helyiérdekű Vasút 1888-ban épült és 1903-ig használt állomásépületében. Ez az egykori állomás épület, amit ekkor már régóta lakóháznak használtak, a Balaton Múzeum mögött a Szendrey Júlia utca végén, a Zrinyi u. 5-től, a városközponttal ellenkező irányban, kb. 180-200 m-re ma is áll. (1988-ban eredménytelenül javasoltam Ráday Mihálynak és Czoma Lászlónak, hogy a teljesen leromlott állagú 100 éves épület megérdemelne legalább egy emléktáblát, mint műszaki műemlék). A Hodászy család akkor 22 év körüli Judit tagja sokszor elmehetett a házunk előtt. Mi P. fiúk csak azt tudtuk, hogy Peka meg a másik irányba, a Szendrey utca végére járogatott. Hamarosan eljegyzés lett belőle. Mi is és édesanyánk is összeismerkedet Judit szüleivel is, így nem csoda, hogy az esküvői ebéd (vagy vacsora?) már nálunk, a jóval tágasabb lakásunkban lett megrendezve. Peka egyúttal elköltözött tőlünk. Mi 1951-ig maradtunk Keszthelyen, így nem volt akadálya annak, hogy Juditék 1950-ben a mi édesanyánkat kérték fel keresztanyának a másodszülött Zoli fiúkhoz.
Részemről ezután egy igen hosszú szünet következett, nagyon hűtlen lettem szülővárosomhoz, így csak 1980-ban a váratlanul meghalt Peka temetésén, Budapesten találkoztam a kedves rokonainkkal. Ezután viszont hamarosan Géza bátyám lett rendszeres látogató a Láng család keszthelyi, Vak Bottyán utcai családi házában, amikor nyaranta, Kölnből hazalátogatóban egy-két hét keszthelyi nyaralást is beiktatott. Én mindössze kétszer-háromszor követtem a példát egy-egy rövid beugrással Judithoz.
A fentieket Géza bátyám annyival egészítette ki, hogy megerősítette a feltételezésemet, hogy Peka a villanytelepi lakásunk idejében is bejáratos volt hozzánk, valószínűleg 1942-ben történt az alábbi:
"Nekem ezekről az 1945 előtti évekről csak egy emlékem van Pekáról, nem tudom már, melyik évben történt (te kiszámíthatod), hogy többször is ellátogatott hozzánk a villanytelepi lakásra, és én először nagyon meg voltam rendülve, mint kisfiú, a fess katonatiszti ruhába öltözött, és oldalán csillogó kardot hordó látogatótól. Emlékszem Anyu megpróbálta megmagyarázni, hogy ez nem egy "idegen katona", hanem rokon. Ezzel el is múlt minden félelmem".